Filmek
Könyvek
Zene:
0 Comments
1. A "monopoly embernek" valójában sosem volt monoklija.
Ha jellemeznünk kell a társasjátékon szereplő ikonikus karaktert, általában megemlítjük a kicsi szemüveget; valójában tévesen. Ez a félreértés a Mandela-effektusnak köszönhető, amikor az emberek tömegesen emlékeznek rosszul valamire. Valójában a "Luke, én vagyok az apád." mondat sem hangzott el a Star Warsban, és a Varázstükör sem mondja, hogy "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken." 2. Kosztolányi felesége nem tűrte férje szeretőjét. Közismert tény, hogy szeretett költőink nem voltak a hűség mintaképei. Például ott van Gyarmati Fanni esete, aki annak ellenére, hogy Radnóti megcsalta, élete végéig vele maradt. Ezzel szemben Harmos Ilona nem igazán fogta vissza magát, amikor levelet írt férje új szerelmének: „Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyen szenvelegni, ha maga még egyszer, csak egyetlen izenetet, levelet, apróhirdetést vagy csak jelet is ad, vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől – sajnos joggal – rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szeme láttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint valami veszett kutyát!” 3. Az aranyhalak memóriája valóban nem olyan rossz, mint ahogy azt hisszük. "Olyan a memóriád, mint egy aranyhalnak"—mondják gyakran a feledékeny embereknek. Azonban kutatások kimutatták, hogy a halaknak nem olyan rossz az emlékezetük, mint hinnénk. Az aranyhalak emlékezőképessége hónapokra, akár évekre nyúlhat vissza, de felismerik a gazdájukat, különböző színeket, hangokat és formákat is. 4. Korea és a vércsoportok. Mindenkit kérdeztek már horoszkópjáról, vagy arról, hogy hisz-e bennük egyáltalán. Néhányan feleslegesnek tartják, mások pedig őrülten hisznek abban, hogy a csillagjegyeknek igenis sok közük van a személyiségünkhöz. Viszont, ha Dél-Koreában járunk, ne lepődjünk meg, ha ezek helyett inkább a vércsoportunkra lesznek kíváncsiak. Például a 0 típusú vércsoporttal rendelkező embereket kreatívnak, merésznek, de öntörvényűnek és hiúnak írják le. Kollár Lia források: https://youtu.be/YdkUiFseZbg https://she.life.hu/kultur-mi/20220328-halalos-agyan-a-felesege-apolta-kosztolanyi-dezsot.html https://koreainhungary.blog.hu/2018/08/09/vercsoport_mania_koreaban https://hobbiallat.hu/az-aranyhalnak-rossz-a-memoriaja/ Volt egyszer egy fiú és egy lány. Mindenki tudta, hogy ők ketten szeretik egymást, de féltek bevallani. Ballagó diákok voltak az iskolában. Mindketten más egyetemen folytatták tanulmányikat és azt hitték itt a vége a történetüknek. Évekkel később találkoztak egy osztálytalálkozón. A lány még mindig szerette a fiút, de nem akarta elmondani neki. Egész éjjel beszélgettek. Mindent elmondtak egymásnak az évekről, ami kimaradt. Önfeledten nevettek, mesélték egymásnak rosszabbnál rosszabb történeteiket. Sok emléket felidéztek. A lány készült elmondani, hogy ő még mindig szereti a fiút, de hirtelen a fiú barátnője jelent meg, mintha meghallotta volna a lány gondolatait. A lány majdnem elsírta magát, de visszatartotta, mert tudta, hogy a fiú boldog. Rámosolygott a barátnőre és bemutatkozott, mint a fiú legjobb barátja. A fiúnak valamiért fájt, hogy a lány csak a legjobb barátjának nevezte őt, viszont figyelmen kívül hagyta. A barátnő elrángatta a fiút, mondván, be akarja őt mutatni valaki fontosnak. A lány szíve majd összetört. A barátai (volt osztálytársai) próbálták marasztalni, hogy még nem ért véget az esemény és ne törődjön velük. A lány viszont makacs volt és hajthatatlan. Összepakolta a dolgait, amiket magával vitt és elment, bármennyire is ellenkeztek barátai. A fiú pár perc késéssel látta, hogy a legjobb barátnője eltűnt. Kérdezte a barátait hova lett, de ők csak egy csúnya pillantással jutalmazták meg a fiút. Hívta a lányt milliószor, de csak a hangposta vette fel. A lány hazament és azt gondolta bárcsak ne ment volna.
Vajon itt ér véget a történetük? Írta: Molnár Rózsa Bár ahhoz nem szükséges semmi más, csak elhatározás, hogy belekezdjünk valamibe, mégis régi szokás újévkor fogadalmat tenni olyan dolgokkal kapcsolatban, amiket mindig is el akartunk érni. Érdekesnek találtam a témát, ezért leírtam a 13 legnépszerűbb újévi fogadalmat, a véleményemmel kiegészítve. 1: A fogyókúra, vagy ahogy egy jó ismerősöm is mondta: apu fut, én meg integetek neki. 2: Szorosan az elsőhöz kapcsolódik, az Egészséges életmód. Ezt én is megfogadtam, de most, alig két héttel később, már az a legnagyobb problémám, hogy Milka, vagy Boci csokit vegyek. 3. Káros szenvedélyek elhagyása, például alkohol fogyasztás, dohányzás, csoki evés. A kevesebb alkoholfogyasztást, véleményem szerint nem pont szilveszterkor, totál részegen kéne megfogadni, miközben éppen a harmadik üveg pezsgődet bontod meg. A dohányzásról bármikor le lehet szokni, nem kell hozzá sem új év, sem varázslat, csak elhatározás. 4. Boldogabb leszek. Bár ezt nem tudom, hogy hogy kéne érteni, mert minden ember mást ért boldogság alatt - nekem épp elég boldogság lesz az is, ha kettes leszek angolból. 5. Többet fogok olvasni. Az olvasásnak rengeteg előnye van: fejleszti a szókincset és persze jó időtöltés is. Ezt sok embernek tudnám ajánlani, főleg az egyik barátnőmnek, aki leírta a „pasija” szót Ly-vel. 6. Többet fogok pihenni. Az egyik barátom gúnyosan megjegyezte, hogy olvasás előtt, alatt, vagy után? Szerintem az olvasás is egyfajta pihenés. Kiszakít egy időre a hétköznapokból, és ez feltölt energiával. Bár igaz, vannak olyan emberek, akik szerint az olvasás inkább nyűg, mintsem kikapcsolódás. 7. Spórolás, kevesebb pénz költés. Ezt is megfogadtam, addig sikerült betartanom, amíg meg nem láttam a kedvenc könyvsorozatom új részét a boltban. 8. Futni, minél többet, minél gyorsabban. Ez a személyes kedvencem, bár ezt sem tudom, hogy kéne érteni. Én például minden egyes nap lefutok egy maratont, csak, hogy elérjem a vonatot, bár lehet, hogy aki ezt a listát összeállította, a második Usain Bolt akar lenni. 9. Több vizet fogok inni. Nem, a kávé nem számít bele. 10. Merek nagyon álmodni. Ez engem inkább egy Disney reklám szlogenjére emlékeztet. 11. Híressé válni. Legalább 15 percre, annyi jár mindenkinek. 12. Kevesebb stressz. Ez nekem az előzővel valahogy nem fér össze, szóval ha stresszmentes életet szeretnél, akkor ne akarj híres lenni. Valójában szerintem mi döntjük el, hogy mitől leszünk idegesek, és mitől nem, szóval ezt nem nehéz betartani. 13. Több időt tölteni a családdal, jó emlékeket szerezni együtt. Ez az utolsó, és egyben legértelmesebb. A családdal töltött percek, olyan emlékek, amikre bármilyen rossz élmény után mosolyogva vissza lehet emlékezni, pótolhatatlan pillanatok. Ez lenne a 13 legnépszerűbb újévi fogadalom. Most hunyd be a szemed egy pillanatra és gondold végig, hogy mik azok az újévi fogadalmak, amiket a leggyakrabban hallottál a barátaidtól, majd gondold át, hogy hányan tartották be őket. Nem túl sokan, ugye? Ez persze nem véletlen, hiszen van néhány népszerű ígéret, amit egyszerű megfogadni (főleg részegen), de betartani annál nehezebb. Ilcsik Adél
Sokan kétségbe vonják a naplóírás jelentőségét, és időpazarlásnak gondolják.
Én most meg szeretném osztani veletek, miért is jó naplót írni. 1. Személyiségfejlődés Te is érezted már úgy, hogy nem fejlődtél semmit az utóbbi időben és nem értél el semmi különösebbet? Vedd elő a naplód/naplóidat, és olvass el pár évvel ezelőtti bejegyzéseket. Teljesen máshogy fogod látni magad, ráadásul remek lehetőséget nyújt a napló arra, hogy nyomon kövesd személyiséged apró változásait. Na, azt hitted nem értél el semmit? 2. Napló= memória Voltál már úgy, hogy a barátaid olyan közös kalandokat emlegettek, amiben te is részt vettél, de egyáltalán nem emlékszel rá? Nos, ha a fontosabb történéseket az életedben leírod, minden megmarad, feketén-fehéren egy papíron, amit akkor veszel elő, amikor csak akarsz. Milyen jó lesz 60 éves korodban visszaolvasni milyen hülyeségeket követtél el 15 évesen! 3. Stressz levezetés Sokszor mondják, hogy ha túl sok érzelem dúl benned, írd le, és ezzel add ki magadból. Igazából nagyon hatásos módszer, főleg, ha éppen nincs senki, akivel megoszthatnád aktuális érzelmeidet, vagy nem akarod megosztani. írd le, olyan, mintha elmesélted volna valakinek, és a lelked is megkönnyebbül kicsit. 4. Motiváció Mi se adhatna több motivációt, hogy változtass magadon, mint az, ha tudod, milyen voltál. Lehet, hogy a naplódat visszaolvasva eszedbe jut, mennyivel másabb voltál régen, és vagy nagyon nem akarsz olyan lenni, mint voltál, de az is lehet, hogy eszedbe jut, hogy akkor sokkal jobb embernek tartottad magad, mint most. Csak akkor tudsz változtatni magadon, ha tudod, hogy mit kéne. Ehhez viszont ismerned kell a jelenlegi és múltbeli énedet. 5. Ajándék Meglepő, de a naplóidézet nagyon is jó ajándék lehet. Ha éppenséggel nem vagy a tettek embere, vagy nem szeretsz monológokat tartani másoknak az érzéseidről, nyugodtan add neki át levélbe, így elmondva mennyire fontos neked. A barátaid is értékelhetik, ha egy közös élményeteket adod neki. Bepillanthatnak a gondolataidba, ami nagyon bensőséges, intim dolog, és szorosabbá teheti a kapcsolatot. Peresznyák Réka ű Kiadás éve: 2017
Rendező: Michael Gracey Műfaj: életrajzi film, musical, filmdráma Játékidő: 105 perc Főszereplők: Hugh Jackman, Zac Efron, Zendaya, Michelle Williams, Rebecca Ferguson A film Phineas Taylor Barnum (Hugh Jackman) életét dolgozza fel. Az 1800-as évek végén Ő jött rá arra, hogy az embereket érdekli, ámulatba ejti, ami bizarr, rendhagyó és karriert csinált belőle. Megalkotta a Barnum múzeumot, ahol az átlagtól eltérő embereket sorakoztatta fel. Például szakállas nőket, az ír óriást, aki nem is volt ír, törpéket, négereket, a világ legkövérebb emberét, akit párnákkal tömött ki és még rengeteg mindenkit. Sajnos az alapelve az volt, hogy ha az emberek szörnyszülöttekre kíváncsiak, legalább fizessenek érte, de a ,,teremtményei” mégis hálásak voltak neki, mert biztos munkát kaptak és egy családdá kovácsolódtak. Barnumot sokan tartották csalónak. A múzeumot cirkusszá keresztelte és további sikerei voltak. A cirkusz legnagyobb népszerűségnek örvendő tagja a valóságban 90 cm-es tábornok volt. A fiú 4 évesen kezdett a cirkuszban dolgozni, de P. T. azt terjesztette, hogy 11 éves. 6 éves korában Őt és Barnumot meghívták Viktória királynő udvarába. A Showman később találkozott az operaénekesnővel, Jenny Linddel (Rebecca Ferguson), akivel egy közös amerikai turnéra ment. Ezektől függetlenül az ellenzői támadták, nem csak kritikákkal, hanem tettlegességgel is. A cirkusz épülete kétszer is leégett, de Barnum nem keseredett el. A film sokkal enyhébb, mint a valóság. Igaz, hogy néha Barnum személye meglepetést okoz, például azzal, hogy el akarja rejteni a nagyközönség elől a művészeit vagy úgy látszik a pénz, az elismerés és a siker utáni vágy teljesen beszippantja, de összességében egy kedves embernek tűnik, aki meg akarja mutatni a világnak, hogy minden ember egyformán értékes. Barnum és a cirkusz élete mellett szó van még Barnum üzlettársa, Phillip Carlyle (Zac Efron) és Anne Wheeler (Zendaya) románcáról. Amikor Barnum rájön, hogy a gazdagabb réteget egy közülük származó ember segítségével tudja becsábítani, társul Mr. Carlylelal. Anne a cirkuszban artistaként dolgozik. Már az első találkozáskor megtetszenek egymásnak, de társadalmi rangjuk miatt nem lehetnek együtt. Érdekességek a filmről:
Van különbség a film és az eredeti könyv között? És ha igen az vajon rossz dolog?
Az első kérdésre általában igen a válasz. A könyv sok esetben hosszú, nem lehet több száz oldalt belesűríteni 2 órába, ezért a filmben kihagynak apróbb jeleneteket, amik nem változtatják meg a történet cselekményét. Előfordulhat viszont, hogy mégis változik pár dolog, ettől kissé más lesz a történet és már nem ugyanaz, mint a könyv. Ezt mindenki máshogy éli meg. Van, akinek az eredeti tetszik jobban és elszántan védelmezi, de van, akit az átírt változat fog meg. Összegyűjtöttem néhány példát arra, amikor egy könyvből film lett és az eltérésekre is. Harry Potter: Írta: J. K. Rowling Cselekmény: Harry Potter átlagos 11 évesként élt. Egy különös nap azonban egy titokzatos levelet kapott, amiből megtudta, hogy felvételt nyert a Roxfortba, a világ legnevesebb varázslóiskolájába, ahol rengeteg kaland, tanulás és új barátok várták. Eltérések az első könyv és film között:
Írta: Stephenie Meyer Cselekmény: Bella Swan Phoenixből költözött az esős, hideg Forksba apjához, ahol megismerkedett a rejtélyes Edward Cullennel. Hamar egymásba szerettek és később fény derült Edward és családja sötét titkára. Néhány eltérés a könyvek és a filmek között:
Minden, minden Írta: Nicola Yoon Cselekmény: Maddy Whittier egy ritka betegségben szenved, ami miatt nem mehet ki a házból. Gyakorlatilag az egész világra allergiás. Speciális ajtók és ablakok közül szemléli a külvilágot, akkor is, amikor egy új család költözik a szomszédba. Így ismerkedik meg az örök mozgó Ollyval, aki az első pillanatban elbűvöli. Eltérések a könyv és a film között:
Még sok film készült könyv alapján, pl.:
Szerintem nem lehet egyhangú véleményt írni. Van, aki a könyveket más pedig a filmeket kedveli jobban. A lényeg, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző műfajt. Müllner Kinga Kint ülünk, alattunk a selymes fű, mit az éjjeli, lágy szellő simogat – nem tudom, hány óra lehet, vagy miért nem mentünk már vissza a házba, mert érzem, hogy mindketten vacogunk. Ujjaimmal igyekszem kitapintani, hogy tőlem merre helyezkedik a fiú és pontosan előttem találom a tenyerét. Egy halvány mosolyt eresztek meg; valamiért kedvesebb gesztusnak gondolom, hogy szemben ül velem, nem pedig az oldalamon. Még nem tudom, mit mondok neki, keresem a szavakat, de az idegen illatok, a már egyre fagyosabb szél mintha elfújná az összes létező szót az én fejemből, így csak halkan ülünk és várjuk, hogy a másik megtörje ezt a csendet. Én nem bánom annyira, hogy az esti hangok felerősödnek körülöttünk, a tücsök hangos ciripelése, a szél süvítő hangja és az Ő hangos lélegzetvétele – már úgy ismertem meg, hogy megfázott a szép, őszi napon. – Szeretnék űrhajós lenni – bököm ki végül. Beszélgető (vagy éppen nem beszélgető) partnerem most felkacag – pedig nem mondtam semmi vicceset, én a szín tiszta igazat mondtam. – Hé, ne nevess, ez nem vicc! Minek is szólaltam meg – duzzogok keresztbe tett karral, de igazából nem is bánt a csilingelő, kedves kacaj, ami Tőle jön – sőt, egyenesen aranyosnak találom. – De… – Tudom – vágok a szavába kissé élesebben, mint terveztem. – És reménykedni nem lehet? Képzeld, múltkor a TV-ben ment egy film, hogy egy férfi a Marson ragadt és azt hiszem, most ő a példaképem. Még anyut meg kéne kérdeznem, hogy ki ő, de utánajártam, és van könyv is belőle. Akkor hangoskönyvet is találhatok, ugye? – Hanna, biztos fogsz kapni valahol. Ha akarod, reggel lemehetünk az egyik könyvesboltba és ha nincs, akkor még esetleg rendelhetünk is – ajánlja fel kedvesen, amit igazán értékelek, hiszen még nem igazodok ki annyira a városon, a segítség jól jön. Boldogan bólogatok, de fogalmam sincs, hogy a sötétben észre vette-e. – Amúgy, most világítasz valamivel, Dani? – pislogok, s a füvet tépkedem magam mellett. Dani egy kicsit közelebb jön, érzem a testéből áradó meleget és nemmel felel. – Miért? Így nem látsz. – Te sem – vágja rá azonnal. – Te ezt tíz éve viseled. Ez a pár óra nekem nem fog megártani. Elmosolyodok a válaszán, Szekeres Dániel sok olyat mondott nekem eddig, ami megmelengette a szívemet. – Szóval, asztronauta szeretnél lenni? – kérdezi, s meg merek rá esküdni, hogy vigyorog. Szívesen megnézném, milyen a mosolya, de ahogy elképzelem a nevetéséhez, egész kellemes. Persze, tudom, hogy attól még nem olyan a mosolya, viszont így sokkal könnyebben beszélgetek vele. – Igen, méghozzá én szeretnék az első nő lenni a Marson. Figyelj – gesztikulálok. Felemelem a kezemet, ökölbe szorítom – ezzel jelzem, hogy az bizony a Mars. – Én ide el fogok jutni. Bármi áron. Ez az én álmom – kulcsolom össze a kezemet a Marsommal. Az univerzum és az űr után talán óvodában kezdtem el érdeklődni: amikor a csillagokat néztem, s elképzeltem, ahogy rajtuk ugrálok, kis sisakkal a fejemen, meg a plüssömet magam után húzva. Az űr hatalmas, én pedig az összes szegletét be akartam járni, az én űrhajómmal, ami természetesen bálna alakú. – És ha szeretnél, jöhetsz velem. Te leszel a pilóta, én pedig majd felfedezem a világot – terülök el a pázsiton, mi lágyan simítja a karomat, amire miért is húztam volna legalább egy pulcsit? – Oké, Hanna, én benne vagyok – mondja komolyan, pár pillanat múlva pedig már mellettem fekszik; remélem, nem az arcomat nézi, mert azt nem szeretem, ha a beleegyezésem nélkül bámulják. Az az igazság, hogy nem emlékszem teljesen, hogy nézek ki, de anya szerint nagyon szép vagyok – de hát az anyukák ilyenek, az ő lányuk a legszebb. – Mi lesz az űrhajó neve? – kérdezi teljesen normálisan, s én felderülök. Dani az első olyan ember, aki nem nevet ki a „gyerekes” és „elérhetetlen” célom miatt, Ő azonnal a tervezésbe száll be. Az arcomra teszem a hideg kezem, bár nem is tűnik annyira fagyosnak így, hogy már az űrhajón vagyunk. –Dani és Hanna – közlöm vele. – A hajó rólunk lesz elnevezve, ez egyértelmű. Bálna alakú lesz, mert így az első bálna az űrben ő lesz és belülről olyan lesz, mintha a tengerben lennénk. – Tudod, hogy néz ki egy bálna? – Igen. Bálna alakú. – De, láttál már bálnát? – Hát… – gondolkozok – még nem igazán. Vagyis, anyáék elmagyarázták, hogy néz ki; de miért ne lehetne bálna alakú? Baj az, ha nem tudom, hogy néz ki a kedvenc állatom? – tárom szét a kezemet. – Dehogy – mondja gyorsan Dani. – El tudod mondani, hogy képzeled el? Én pedig elmondom neki. Anya szerint nagy uszonyuk van – oviban volt halam, arra emlékszem, hogy egy uszony milyen. Aztán, a delfinnél kicsit ducibb, és nagyobb, és olyan orra sincs. Anya azt mondta, hogy szürke, de szerintem sokkal szebb a színe, kicsit olyan, mint az esti ég. Legalábbis a miénk olyan lesz. – A te bálnád aranyos. Viszont a bálnák amúgy nagyok és félelmetesek; habár még nem találkoztam egyel sem. De ha szeretnéd, elmehetünk az Akváriumba, ott sok a hal, esetleg egy bálna szoborral is összefutunk. Ott vannak hangosfelolvasók, rengeteg érdekes dolgot fogunk megtudni! – bíztat, engem pedig meggyőzött. Hiába nem láthatom a sok, színes halat, érdekességeket nagyon szeretek megtudni; a képzeletemnek meg csak én szabok határt. Ha mi elmegyünk Danival egy akváriumban, biztos, más élményekkel fogunk hazatérni. Ő ilyen, meg olyan halakat fog látni, én pedig sokkal jobbakat fogok elképzelni. – A mi űrhajónk nem lesz az. Nem lesz félelmetes, mert mi építjük. – Ó, mi fogjuk építeni? – nevet fel Dani. – Mi az hogy! Szerinted én rábízom bárkikre a bálnánkat? – keresem a homlokát, hogy megpöcköljem, de Dani előnyben van, elkapja a kezemet és visszateszi mellém, viszont az Ő tenyere is az én kézfejemen marad. Szólnék neki, hogy itt hagyta a kezét, de az az igazság, hogy neki valahogy még mindig meleg a keze és az estében egész jól esik ez a kellemes melegség. Így maradunk, szótlanul, s talán mindketten a bálnán gondolkozunk. Én már megterveztem az évek alatt, de ketten leszünk, mindenki ötlete benne kell, hogy legyen, így muszáj megkérdeznem, hogy Dani hogy képzeli el az űrhajót. – Dani, a te űrhajód is olyan, mint az enyém? – Nem, az enyém kicsit kevésbé csicsás. – Nem is csicsás az úrhajónk! – Kevesebb felesleges dolog kell rá. Például, minek terasz az uszonyára? Az olyan fura, meg az űrben mit csinálsz egy teraszon, elszállsz? – érvel az ő döntése mellett. – És akkor szerinted, hogyan ugrunk a csillagokra, nagyokos? – háborodok fel a feltételezésen, hogy a terasz felesleges. – Majd…gyorsan kiszaladunk. Így beszéltük meg, hogy milyen lesz az űrhajónk, holott mindketten tudtuk, ez csak egy álom. De akkor és ott jó volt elhinni, hogy ilyen létezik – a bálna-űrhajó, az, hogy én Szekeres Dániellel a csillagokon fogok ugrálni és még a kis veszekedés is a teraszról is tetszett. Úgy éreztem, hogy éppen nem a valóságban vagyunk, ahol minden fekete, S ahol nem látok.. Hangya Réka
Már év eleje óta agyalunk azon, hogy kéne ezt a témát boncolgatnunk, hiszen rengeteg végzős diákunk van, akiknek jelenleg nagyon fontos a sikeres érettségi letétele. De azon túl is gondolkodnak, hiszen valaki szeretne továbbtanulni, tovább képezni magát, mindegy, hogy OKJ-s , főiskolai vagy egyetemi képzésről legyen is szó.
Szóval, mint végzős diákot, engem is érint és foglalkoztat ez a témakör. És pont ezért, be kell valljam, kétségbe vagyok esve. Nem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni, ami nem egyéni jelenség, hiszen a többségnek fogalma sincsen, hogy mit kezdjen magával, merre menjen tovább, mit várjon az életétől. Ami valljuk be, kiküszöbölhető lenne. Hogy mivel? Megfelelő önismerettel. Amit lehetne csinálni általános iskolás korunktól fogva, mondjuk osztályfőnöki órák keretein belül, de akár külön tantárgyként is (igen, lehet szapulni, hogy túl vagyunk terhelve így is, és még több tantárgyat akarok, de higgyétek el, ÉN is érzem a túlterheltséget. ) Fontosnak tartom, hogy az emberek tisztában legyenek önmagukkal, hiszen hogy a csudába választhatnák ki másképp, hogy mi érdekli őket, mivel foglalkoznának szívesen, miben tehetségesek. Szóval szerintem ez fontos eleme lenne. Itt azonban nem ér véget a történet, mert ha megvan, mit szeretnél csinálni, (nagy nehezen sikerül választani valamit), utána kell nézni a képzéseknek, az intézményeknek, milyen lehetőségeket kínálnak, és miért „cserébe” tanulhatod azt. Mert lehetséges, hogy hármas tanulóként nem fognak felvenni az orvosira, hiába akarsz te odamenni. A lehetőségeidről, és hogy hol tudsz utánanézni ezeknek, egyébként az iskola ad információkat, ami nagyon hasznos és jó pont, mert foglalkozik a végzős diákok utóéletével és terveivel. A másik nehézség itt jön be, hogy senki nem foglalkozik előre azzal, hogy mit szeretne csinálni, hisz „még van időm”, de nem így van. Mert ha tényleg eldöntitek mit szeretnétek, és megnézitek mi kell hozzá, padlót foghattok, mert nem a legokosabb döntés utolsó félévedben nekiállni tanulni egy emelt érettségire, bármelyik tantárgyról van is szó, ahhoz komoly felkészülés kell. Egyszóval, fogadjatok meg egy tanácsot, és már most agyaljatok azon, hogy mit akartok kezdeni magatokkal, nézzetek utána a felvételi követelményeknek, próbáljátok szűkíteni a kört, amivel foglalkoznátok szívesen, és csináljatok olyan dolgokat, amik által megismeritek önmagatokat! Minden kezdet nehéz, főleg, ha bizonytalanság és kétségek övezik. A legjobb, ami ilyenkor segíthet nekünk az az, hogy magunk elé kitűzünk egy célt. Egy célt, ami meghatároz minket. Egy célt, ami a segítségünkre lehet bármikor. Egy célt amire támaszkodhatunk.
Ez a téma napjainkban is nagyon „népszerű”, főleg ebben az időszakban. A középiskolás végzős diákok az érettségire készülnek, egy olyan „pontra”, ami meghatározza az életük következő szakaszát. Az általános iskolás végzős tanulók az elkövetkezendő hetekben/hónapokban kapják meg az értesítéseket arról, hogy felvételt nyertek-e a megjelölt iskolákba. Nem csak a nagy dolgok kitűzése határoz meg minket, a jövőnket, hanem a kisebb célok is nagy hatással lehetnek ránk, a környezetünkre, az életünkre. A cél elérése sokkal nehezebbnek bizonyul, mint elgondolni és megtervezni magunkban. Az akadályok leküzdése, ami elénk kerül a mindennapokban. A kitartás, amit befolyásol minden körülöttünk. A magabiztosság, amit mások elvehetnek tőlünk, és nekünk meg kell tartanunk. És még sok más apró tény, ami leírhat minket. „Minden ember egy álommal kezdi az élet nagy kalandját - arról álmodik, mit akar elérni egyszer. Rengeteg akadállyal találkozik majd az úton. Ezek némelyeket megállítanak, míg mások tovább küzdenek.” Küzdeni kell az álmunkért, a célunkért, MAGUNKÉRT. Nem csak másoknak bizonyítunk azzal, ha befutunk a célba, hanem magunknak is. Fontos, hogy tudjuk azt, hogy amiért annyit küzdöttünk érdemes volt-e, megérte-e, sikeres lett-e. Mindenkinek meg kell találnia a saját útját. Azt az utat, amit neki szánt a sors, azokkal a bukkanókkal, kanyarokkal, lejtőkkel és emelkedőkkel, napfénnyel és esővel. Mindenki saját magának tervezi meg, hozza létre a SAJÁT térképében azt az útvonalat, amin el szeretne jutni a kitűzött célig. Elhatározás, kitartás kérdése, hogy el is jutunk-e oda, ahova el akarunk. Soha nem szabad feladni, a nehezebb napokon sem, mert a rossz után mindig csak jó jöhet. Akarnunk és tennünk kell azért, amit igazán el szeretnénk érni. Ez bárkinek sikerülhet és sikerülni is fog! „Az utazás néha nehéz, és talán az út sincs tökéletes állapotban, de végül odaérsz.” Soós Veronika |
Archívum
March 2024
|