SodródásSodródunk az árral, Sodródunk a mával. Mindennapjaink tengerével, A fulladás határával. Egy dolgozat mára, S egy számonkérés holnapra, A hét minden napjára, Meg van adva a feladat. Egy tollat fogok a kézben, Melynek vége leír mindent. Gondolatokat, melyek a fejemben, Megfogalmazva íródnak le. Hosszú hetek s hónapok, Egy félév most lezárult. S a dolgozatok azok, Melyek megtörik a csendet. Csend mely a hajtás után ütött be, Csend mely csak egy napig tartva, Pihenéssel, és nem a tanulással telve Suhant el a diákok mellett. Újabb félév kezdetével, A dolgozatok beütnek. Számonkérések, s írásbelik Sokaságával halmoznak el. Egy dolgozat holnapra, S egy a jövő hétre. Ez az, amit a diák, Nem úszhat meg. Sodródunk az árral, Sodródunk a mával. Mindennapjaink tengerével, A fulladás határával. Soós Veronika Újévre Búcsúzunk ettől az évtől, S köszöntjük a következőt. 365 nap mi újra mögénk kerül, S most álljunk meg egy pillanatra, S gondoljuk át újra, Hogy ez az év mit adott nekünk: Boldogságot, s szomorúságot Sikereket, s kudarcokat, Barátokat kik mellettünk állnak, S mi mégse vagyunk elég hálásak. Minden évnek utolsó napján, Ünnepeljük a múlandó évet, S van minden, teli az asztal, Az üvegek tartalma fogyóban. Az egyik üveg tartalma, Az én kezembe hoppant, Hát emelem én rátok, s ezzel kívánok; Sikerekben gazdag boldogságot, S mellé egy kis apróságot Becsüljétek meg a pillanatot, S azokat kik közel állnak hozzátok! Soós Veronika Játszd újra!Tudatomban a múltam filmszalagja. Ki szakítja ketté ha én már egyedül maradtam? Nem vagyok rá képes. Többé már nem vagyok erős. Ezért inkább veszek egy jegyet, ma az emlékeim adják elő. A moziterem üres, nekem senki se foglalt helyet. Végignézek a sorokon... Múltam fantomképei mosolyognak vissza, És leülök egy magányos székre. Forog a film. Az elmúlt hibákat újraélem, Keserű, fájdalmas élvezet. Majd mikor vége azt ordítom a sötét csendbe: Játszd újra! Látni akarom Újra, és újra, hogy hol rontottam el. Ismeretlen szerző |
Küldj Te is verset!
|
Az időAz idő, amit siettetünk, máskor megállítanánk
Ami rohan, máskor vánszorog, Ami lelki problémákat gyógyít, fizikai gondokat előidéz Ami végtelen, számunkra mégis véges Amit nehéz értékelni, de az egyik legértékesebb dolog Amiből tengernyi van, és vízcseppnyinek tűnik Aminek eseményeit nem lehet bebizonyítani, se megjövendölni Ami ingatag, ugyanakkor állandó Ami ad és elvesz Ami halhatatlan, de öl Amit valaki beoszt, valaki elpazarol Ami múlandó, mégis örök Amivel mindenki küzd, de lehetetlen legyőzni. Peresznyák Réka |
KarácsonyraGyermek mosoly, mely mindent elmond, A szívekben kis láng lobog. Az utcákban fények égnek, Karácsonyra készülődnek. A konyhában sütik sülnek, Sósak, édesek, díszítettek. Jaj, de finomak lesznek! Titokban minden gyermek A tálcáról elcsen egyet. Boldogság van mindenhol, S az arcokon fény ragyog. Melegség járja át az éjszakát, S szívünk várja már a Jézuskát! Fényes csillag ragyogása Tűnik fel ma az éjszakában. És mindenkinek kívánja, A legszebb karácsonyt éjszakára! Soós Veronika |
Október 23.Nekem már csak mesélték, Mesélték, azt, ami akkor hatvan éve történt. A páncélos óriások, s a lázadó tömeg, Az, ami ott meghatározott mindent. Emberek sokasága kik a hadban, A sereg előtt álltak, Kik a haza frontján Vonultak a városban. Gyerekek, felnőttek, Katonák s idősek Egyaránt védelmeztek minket. „Előre! Magyarok, Előre!” Fájdalmak, s vereségek, Átvirrasztott éjszakák tömérdeke. S a remény halvány foszlányai azok, Amik éltették ott az emberiséget. Könnyek csordulnak az arcokon, S emlékeznek meg azokról, Kik akkor oly sokszor, Nem hagyták veszni a hazát! Soós Veronika |
Az elmúlás évszakaMegint itt az Ősz, eljött újra
Parasztasszony megy ki lassacskán a kútra Sepregeti háza elől tarka faleveleket S közben a szél a ruháit kiteregette. A Nap már nem sütött oly hevesen Mint egy fényes júliusi reggelen Már a kutya sem vakkant oly hangosan Mint mikor nyáron beleugrott a karomba. Az ősz egy vén borász anyóka Ki mustot iszik a helyi borozóba 3 hónap alatt elviharzik innen S még 9, amíg visszatér ide sebesen. 3 hónap alatt sok mindent megtesz Sárga, vörös s tarka lesz minden Az idő is gyorsabban tellik S a földön száz meg száz avarkupac fekszik Megint itt az Ősz, eljött újra Kisleány siet gyorsan a kútra Hisz ott van nem messze az anyja sírja Ki a szomorú évszak utolsó halottja Gombás Lili |
Ki dobja majd a pacskert? A pacskert ha majd feldobom A zenére majd ki tombol? A telet majd ki űzi el? Ki fogja meghódítani az eget? Ki olvasztja meg a szíveket? Ki ápolja majd lelkedet? Majd ha azt övültöm: cseszd meg! Szavaimból templom épül-e? A pacskert ha majd feldobom, Ki lesz az elrettentő démon? S kiben találsz védelmező, Igazi szeretőt? Szabó Laura (Átirat: Nagy László - Ki viszi át a szerelmet) |
