Sokan azon az állásponton vannak, hogy fiú-lány barátság nem létezik, mert az egyik fél vagy többet érez szimpla barátságnál, vagy nem is igazán barátság, ami a két fél között van. Én azok csapatába tartozom, akik kitartanak amellett, hogy fiú és lány között létezhet csak barátság. És sokszor ez a barátság olyan, mint a testvéri szeretet. Ha egy lánynak nincs fiútestvére, vagy egy fiúnak nincs lánytestvére, akkor a fiú-lány barátság könnyen fordul át testvéri szeretetbe. Nekem is van pár olyan „haverom” akiket már a bátyáimnak vagy öcséimnek titulálok, mint ahogy a legjobb barátnőmet a nővéremnek. Mert tudom, hogy bármivel fordulhatok hozzájuk, ha arról van szó. Tudom, hogy ha nagy baj van, vagy szét vagyok esve, akkor akár az éjszaka közepén is kereshetem őket, mert nem érdekelné őket, hogy hajnali kettő van, vagy még témazáróra tanulnak, vagy egész mást csinálnak, félre teszik, és segítenek rajtam, felemelnek a földről, mert én is megtenném értük. Egy kapcsolathoz két ember kell. Nem csak szerelmi kapcsolathoz, akármilyenhez. A kapcsolat minősége, az már csak a két fél közötti bizalmon, szereteten és egyéb érzelmeken múlik. Igen, én is aláírom azt, hogy a fiú-lány barátságok között kevés azok aránya, amik nem többek barátságnál vagy TESTVÉRI szeretetnél, de ez nem jelenti azt, hogy ilyen kapcsolat, ilyen barátság nem létezik. A barátság egy olyan érték, ami nincs korhoz, nemhez vagy származáshoz kötve. Éppen ezért igenis működik a fiú-lány barátság, ha nem is mindig, de igenis létezik. Ha valakiben megbízol, és úgy érzed, hogy akármivel megkeresheted, akármivel fordulhatsz hozzá, csak az számít. Az, hogy ki az igaz barátod, az nem azon múlik, hogy fiú vagy lány az illető, hanem azon, hogy ki marad melletted, mikor a legkilátástalanabb helyzetekbe keveredsz, és ki az, aki nem beléd rúg, hogy még jobban fájjon, vagy egyszerűen kint hagy az esőben, hanem felrángat a földről, és menedéket ad neked. Szabó Laura
Peresznyák Réka
0 Comments
- Ha egyszer egy barátság tönkrement, rendbe lehet még hozni? - A barátság olyan, mint egy kötél. Ha egyszer elszakad, összekötheted újra, de a csomó ugyanúgy ott marad. Néha azokból a barátainkból lesznek ellenségeink, haragosaink, akik a legbelsőbb bizalmi körünkhöz tartoztak egyszer. És ehhez nem feltétlenül kell közvetlenül egymással összeveszni. Volt egyszer egy kislány, hívjuk most Annának. Annának általános iskolában volt egy barátnője, akit nevezzünk most Hannának. Hannának voltak problémái, nagyon sokszor volt szerelmi bánata, otthon sem volt minden száz százalékig rendben. Hanna nagyon sokszor volt levert, szomorú, és ez nagyon zavarta Annát, mert nem akarta, hogy a barátnője szomorú legyen. Anna tehát elhatározta, hogy segíteni fog a barátnőjének, akármibe is kerüljön, mert nem akarja, hogy a végén depressziós legyen. Így lett Annából a baráti körben nem csak Hanna, de mindenki lelki szemetese. De visszatérve Hannához. Akármikor kereshette Annát, akár az éjszaka közepén is. Anna meghallgatta, tanácsot adott neki, megvigasztalta, és Hanna elsírhatta a vállán minden gondját-baját. Nem számított, hogy hajnali kettőre járt az idő, vagy éppen iskolában voltak, ha Hannának baja volt, Anna ugrott is és kérdezte, hogy mi a probléma, mennyire nagy a baj, satöbbi. Aztán teltek az évek, és Anna és Hanna külön középsuliba mentek tovább, de attól még beszélgettek, találkoztak, és Anna ugyanúgy bármikor meghallgatta Hannát. Egészen addig az ominózus sötét napig, amikor minden megváltozott. Anna egyik nagyon jó haverja, akit már a bátyjának titulált belezúgott Hannába. A srácot nevezzük röviden Petinek. Szóval, Peti oda meg vissza volt a drága Hannáért, de elég bonyolult volt a szituáció. Anna úgy döntött, hogy segít Hannának és Petinek. Aztán olyan két hét nyüglődés után rájött, hogy az a lány, akit a barátnőjének gondolt, csak játszik Petivel. Petiről annyit kell tudni, hogy az előző barátnője sem volt éppen valami normális, és az a lány szintén csak szórakozott vele. Anna ezt tudta, szóval megmondta Hannának, hogy legyen már szíves megmondani Petinek, ha nem akar tőle semmit. Hanna pedig erre teljesen összefüggéstelen, felfoghatatlan magyarázatokkal próbálta meggyőzni Annát, hogy de ő szereti a srácot, csak ez, meg az, meg a sarokban lévő szobanövény miatt nem járhat vele. Anna átlátott ezen, és próbálta meggyőzni a srácot, hogy jobbat érdemel Hannánál, de Peti annyira oda volt a lányért, hogy még ha valamit sejtett is ebből, úgy csinált, mint aki nem vette észre. Peti egy kicsit összetört, Anna pedig kiakadt, amiért nem tudott segíteni a „bátyjának”. Hanna pedig egy érzelemmentes, szívtelen ember attitűdjével rendezte le az egészet, Anna pedig azzal a lendülettel elküldte Hannát melegebb éghajlatra, és most már a legkevésbé sem érdekli, hogy mi van vele. Először fájt Anna szíve, amiért így kellett elveszítenie egy barátot, de aztán rájött, hogy ennyi volt, és ez így jó. Mert nincs szüksége egy ilyen emberre az életében. Anna azóta szerzett új barátokat, segít Petinek, továbbra is meghallgatja azt, akinek baja van, és még több időt tölt a legeslegjobb barátnőjével, Kamillával, akit szintén egyáltalán nem érdekel, hogy mi van Hannával. Szegény Kamillának mondjuk nehéz, mert Hanna átment az ő osztályába… Ha egy barátság tönkrement, akkor újra meg kell alapozni, és úgy felépíteni, de az már nem lesz olyan, mint azelőtt. A barátsághoz bizalom kell, a bizalom pedig olyan, mint egy radír. Minden hiba után egyre kisebb. Szabó Laura
|
Archívum
March 2024
|