Mit szólnátok hozzá, ha az Orlayban egyenruhát kéne hordanunk? Biztos láttatok már egy csomó olyan filmet, amiben a diákok egyenruhát hordanak, vagy legalább egy köpenyt. Rengeteg munkahelyen is van egyenruha, vagy egyforma, kötelezően viselt kiegészítő,mint például egy sál. Az emberek vegyes érzésekkel állnak hozzá, valaki elvből elutasítja, más éppen ezért örül neki. Szerintem mindkét félnek igaza van. Miért? Egyszerű. Ha mindenki egyforma ruhában járna, búcsút inthetnénk a saját öltözködési stílusunknak. Elveszne a választás lehetősége. És persze ott van az is, hogy nincs olyan ruha, ami mindenkin ugyanúgy all. Az anyagáról már ne is beszéljünk. De azért az sem lenne rossz, hogy megszűnne a sulis divatbemutató, egymás gúnyolása, legalábbis a ruhák terén. És jó dolog, hogy lenne valami, ami jelképezi,hogy: "Igen, én ide jarok!" Örülnél, ha lenne egy egységes ruhánk, vagy 7 különböző Orlay-köpenyünk minden osztálynak, mint a Roxfortban a 4 háznak? TE SZERETNÉL EGYENRUHÁT? Fotó: Pinterest - foreverpotter ~ Zs.
0 Comments
Biztosan nem csak én voltam eddig olyan helyzetben, hogy leültem egy délután tanulni, csak bámultam a könyvet/füzetet, és vártam, hogy valami mágikus módon a tananyag a fejembe kerüljön. Végül pedig „én nem is tudok tanulni” felkiáltással becsuktam szépen mindent és jobb elfoglaltság után néztem. Másnap persze őrült módjára lapozgattam át mindent óra előtt, és végig azon idegeskedtem, nehogy kihívjanak, mert nem tudok semmit. Mennyivel könnyebb lett volna délután megtanulni mindent, hogy másnap egy biztos tudással felvértezve mehessek iskolába. Szerintem sok diáktársam fut bele abba a problémába, hogy nem tudja, hogyan álljon neki egy adott anyag megtanulásának. Pedig rengeteg különféle praktika van, amik segíthetnek nekünk a tanulás során. Ritmusos verstanulás Mai napig emlékszem Ady Endre A föl-földobott kő című versére, amit nyolc éves koromban tanultam még meg a nővéremmel együtt. Ők éppen akkor vették ezt a költeményt, és annyira tetszett, hogy a testvérem olyan ritmusosan, csettintgetve, már-már rappelve mondta fel otthon a verset, hogy egyből beszálltam a „játékba” Tapssal, és csettintéssel kísértük az alapból ritmusos verset, és olyan jól megtanultam, hogy máig emlékszem a mű minden sorára. A verstanulás tipikusan olyan tanulási forma, amit nem lehet némán végezni. Alapból ajánlott, hogy mindent hangosan kimondva tanuljunk, de a verseket nem is szabad némán tanulnunk. Különösen hasznos lehet, ha dallamosan, énekelve tanuljuk őket, mert így könnyebben tudjuk memorizálni. Persze feleléskor már lehet nem kéne énekelgetni ;) Vizuális tanulás Mindenkinek nagy segítség lehet a gondolattérkép készítése. Egyrészt az alkotás során is már rögződik a tananyag, másrészt az agy képként jegyzi meg, és könnyebb lesz felidézni. A gondolattérképen mindent nagy nyomtatott nagybetűvel kell írni, és 45 foknál ferdébb vonalra nem ajánlott írni, mert azt az agy nem tudja egyben feldolgozni. Diszlexiásoknak is könnyebb ezzel a módszerrel megjegyezni a tananyagot, amit alapból egy tömény szövegből nem tudnának feldolgozni. Zenehallgatás Vannak zenék, amelyek nyugtatólag és serkentően hatnak az agyra, de ha zenét hallgatunk tanulás közben az a legfontosabb, hogy csak olyat szabad, aminek nincs szövege, mivel az elvonja a figyelmünket, és gátolja a koncentrációnkat. Olyankor nem arra figyelünk, hogy mit olvasunk, hanem a dal szövegére, esetleg el is kezdjük énekelni, és ezzel magunkat gátoljuk a tanulásban, mert nem arra összpontosítunk. Ugyanebből az okból kifolyólag tilos bekapcsolt tévé mellett tanulni. Telefonmentes tanulás Ez nem kimondottan tanulási módszer, de nagyon fontos lenne, hogy tanulás közben eltegyük a telefonunkat. Ha ott van mellettünk, akkor folyamatos a kísértés, hogy felnézzünk facebookra, vagy játsszunk valamit, hiszen amikor tanulnunk kell, hirtelen minden érdekesebbé válik, ami körülvesz bennünket. Ha kiiktatjuk az elterelő tényezőket, könnyebben tudunk koncentrálni a tanulnivalóra. Ha nem megy a tanulás, vagy csak van egy kis időtök érdemes megnézni a Bëlga együttes dalait, amelyek segítségével könnyen, vicces, zenés módon tanulhatunk. A következő dal például felsorolja a magyar történelemben tanult királyainkat: Szabó Dorottya
(Aki szereti az irodalmat annak a gondolatai az utcán, a buszon, a vonaton sem halványulnak el. Személyek ihletik meg minden költő és író legnagyobb sikereit, s a legféltettebb kincseiket. Egyedül a szobában, a világot nem járva, semmilyen fény nem fog benézni egy ember agyába. Nyitott szemmel járj, s megtalálod a csodát ott is ahol nem számítottál rá.) A történetet egy fiatal anyuka szemszögéből olvashatjuk. Minden karácsonykor egy idegen lép be városunk határán, mosolya ragyog, magas, s rasztahajú. Senkit ne tévesszen meg a külső. Egy erős, tetovált, rasztahajú, de idősödő emberről beszélek, akinek a szíve a helyén van. Nem tudom a nevét, de a város életében talán ő az egyetlen, aki annyira szereti a havat és a nevetést, mint a gyerekek. Ezen a télen is mindent hó borított, hóembereket láthatott mindenhol, aki csak erre járt. Nagy készülődésben volt mindenki, már egy éve annak, hogy utoljára járt itt. Rég ideért, hiszen mindjárt vége van az ünnepnek. Nem érek rá, hogy kinézzek, az idő sürget, pedig szívesen adnék nekik a sütiből, amit szeret. Túl gyorsan telt az idő, a szeretet ünnepén este amikor a vacsora után a gyerekek a fához mentek ajándékot bontani, egy kopogás hallatsz az ajtó felől. Nem volt kint senki, csak egy doboz, amiben egy levél volt: “Mindig tudd, a dolgok egyszer történnek meg veled; a legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.” Felnéztem és ott állt a házam előtt az idegen, még mindig mosolygott, raszta haja a hótól őszesnek látszott. Viszonoztam a mosolyát, s ezen az ünnepen velünk töltötte a karácsonyt, s megtanította mindannyiunknak, hogy egymásra mindig időt kell szakítanunk és nem engedhetjük, hogy a pillanat elszálljon. Soós Veronika
2016. december 31. Holnap lesz a szülinapom! Kimondhatatlan izgalom van bennem már egy hete, és nem is tudok másra gondolni, csak arra, hogy enyém lesz a legjobb és legnagyobb buli az évben. Ma este jön minden barátom és ismerősöm, és éjfélkor tűzijátékkal fogjuk ünnepelni, hogy megszülettem. Már behűtöttem a pezsgőket, elraktároztam egy ládányi petárdát, és bevásároltam szerpentinből, konfetti ágyúkból, színes parókákból és hangos trombitákból. Minden kész van arra, hogy tökéletes legyen a holnapi nap. Elvégre mindenki ezt várja el tőlem. Egy tökéletes estét. Lehet, hogy túl nagyok az emberek elvárásai, de nekem fix meggyőződésem, hogy sikerül felejthetetlenné tennem nekik ezt az éjjelt. Nem árultam el senkinek, de írtam egy listát. Egy listát azokról a dolgokról, amiket ezek után máshogy szeretnék csinálni. Olyan érzésem van, mintha a holnapi nappal újjászületnék. Egy új ember lesz belőlem. Egy jobb ember, aki képes véghezvinni a terveit, aki előtt vannak célok. A listám így szól:
2017. január 1. Talán nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy mindenki eltervezte, de összességében nem volt rossz. A tökéletessel nem vetekszik, de határozottan jónak mondható az elmúlt este. Mondjuk a vendégek zöme másnapos fejfájással küszködve, esetleg egy árokban pihengetve biztosan nem tud sok jót mondani az estéről. De szerintem jó volt. Hát nem olyan, mint amilyet akartam volna…. de nem rossz. De nem számít! Én még reménykedem, hogy a listámat be tudom tartani. Ma azzal kezdtem a napot, hogy a bulim romjait feltakarítottam, és csillogóvá varázsoltam a házat. Jó hát reggeli címén nem éppen az egészséges táplálkozás mintapéldáját követtem, mert csak megettem a maradék kajákat amik tegnapról maradtak, de holnaptól tényleg elkezdek egészségesen étkezni. Még edzettem is! Jó nem túl sokat, de akkor is, végigcsináltam egy félórás itthoni edzésprogramot, szóval most büszke vagyok magamra. Úgy érzem, tudom tartani magam a fogadottakhoz! 2017. január 3. Mindenki az én bulimról beszél! Ez olyan fantasztikus érzés! Bár én nem éreztem annyira jónak, de ezek szerint a többiek igen. Az egész város azt sutyorogja, micsoda házigazda vagyok! Jövőre kétszer ilyen jót kell tartanom. Már előre várom, majd arról miket fognak mondani. A listámmal is haladok. Ma például elvittem a használt ruháimat egy segélyszervezetnek. Amikor bevásároltam, vettem egy csomó biokaját, meg zöldségeket, meg minden izét amiből valami rendeset lehet főzni. És semmi felesleges hülyeségre nem költöttem. Igaz, ma még nem edzettem, de mivel tegnap, meg tegnapelőtt megtettem, úgy érzem, megengedhetem magamnak ezt a kis pihenőnapot. Legalább több időm lesz azzal a rajzzal foglalkozni, amibe tegnap belekezdtem. Nagyon kiegyensúlyozottnak érzem magam a listámtól J. 2017. január 9. Hát a mai nap egy rémálom volt… Durván összekaptam az egyik kollégámmal, akivel együtt dolgozunk egy projekten, mert a rám eső részét még nem kezdtem el megcsinálni, pedig alig pár napom maradt rá. Tudom, hogy megfogadtam, hogy nem hagyok semmit az utolsó pillanatra, de annyira lefoglalt, hogy mindent betartsak – rendben tartsam a házat, főzzek, sportoljak… stb. – hogy erről meg elfeledkeztem. De nem baj. Ma elmegyek futni, utána hazajövök és elkezdem a munkát. ui: Annak viszont örültem, hogy páran még mindig emlegették a bulimat :D J. 2017. január 15. Már négy napja, hogy nem sportoltam semmit, de még egy almát se ettem. Jó… hát az elmúlt héten nem nagyon tudtam betartani a magam elé kitűzött célokat, de ez úgyis csak egy kis hullámvölgy. Holnaptól folytatom azt az új életemet, amit élni akarok. 2017. január 23. Mindenki elfelejtette már a bulimat. Valaki már arra sem emlékszik hogy ott volt. Nem számít, nem ekörül forog az életem, csak jó érzés lett volna, ha valami maradandót adhatok... A listát csak ímmel-ámmal tudom betartani. Ma például átkísértem egy idős nénit a zebrán. Tudom, nem nagy dolog, de legalább kipipálhattam a „Többet segíteni másokon” tételt mára. Meg ettem egy almát is. Najó…igaz, hogy egy gyorskajamaradékból képződött kupac alatt találtam, ami már napok óta a nappali padlóján hever. De hétvégén tuti elpakolok. Csak kicsit most összesűrűsödtek a dolgok a munkában, így nem volt időm főzni se, de ez tudom, hogy csak átmeneti… 2017. január 31. Rájöttem. Nem átmeneti. Ez vagyok én, és ez az életem. Mindenki azt hiszi, hogy újrakezdheti, és kiléphet önmagából, egy teljesen más emberré válhat, és egy olyan életet élhet, amilyenről mindig álmodik. Amiben van ideje törődni magával, van ideje törődni másokkal, és békében élni, tud hódolni a hobbijának, mindent időben el tud végezni. Mindenki ezzel csapja be magát. De tudjátok mi az igazság? Attól főleg nem leszünk boldogok, ha betarthatatlan célokat tűzünk ki magunk elé. Természetes, hogy jobbá akarunk válni, de az erre való törekvés egy folyamat, és nem egy egy nap alatt bekövetkezett csoda. Túl sok mindent vártam el ettől a dátumtól. Túl sok mindent vártam el magamtól. Csak azt kívánom, hogy mások ne essenek ugyanebbe a hibába. Szabó Dorottya
Szilveszter közeledtével sokan már lázasan írják az újévi fogadalmaikat, és vásárolják literszámra a pezsgőt, pedig alig búcsúztattuk még el a karácsonyt. Mindenki csodás megújulást vár el az elkövetkező esztendőtől, és természetesen az újévi bőség, gazdagság és szerencse elérésére rengeteg babona született, amik a világ minden táján eltérőek lehetnek. Magyarország Újév napján tiltott a baromfihús, mert „a baromfi elkaparja a szerencsénket”, ezért aki szerencsére vágyik az disznóhúst egyen, mivel a malac „kitúrja” nekünk a szerencsét az újévre. Nem csoda tehát, hogy karácson elmúltával a szaloncukrokat, koszorúkat, és a mindenféle angyalkás díszeket felváltják a boltokban a kis malacokat formázó, lóherét tartó, szerencsehozó figurák. A halat csak azok fogyaszthatják, akik folyók menti vidéken élnek, mert nekik bőséget hoz, a hiedelem úgy tartja, hogy ahány pikkelye van az újév napján fogyasztott halnak, annyi pénz fog a házhoz állni, de más vidékeken a hallal együtt elúszik az ember szerencséje is. A lencse vagy más hüvelyes termények fogyasztása is szerencsét és gazdagságot hoz. Úgy tartották, hogy aki január elsején első étkezéseként lencsét eszik, annak egész évben nem fog kiürülni a pénztárcája. Sok családnál szokás óév utolsó napján pogácsát sütni, aminek egyikébe egy pénzérmét rejtenek. Aki megtalálja, az lesz a legszerencsésebb az évben. De fontos, hogy a pogácsának el kell fogynia az új év beköszönte előtt! Az új esztendő első napján népi babona szerint tilos mosni, teregetni, vagy varrni, fonni, ugyanis ezen tevékenységek végzése egy családtag halálát hozhatják az újévben. http://www.korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2012/12/31/szilveszteri-es-ujevi-szokasok-babonak-hiedelmek http://rafia.hu/content/szilveszteri-hagyom%C3%A1nyok-n%C3%A9pszok%C3%A1sok Olaszország "Töltsd a karácsonyt a rokonaiddal, a szilvesztert, akivel akarod" – szól egy olasz mondás. Sokan meg is fogadják ezt „tanácsot”, ugyanis egyre divatosabb szokássá vált az újévet külföldön ünnepelni – természetesen ez inkább a fiatalok körében elterjedt. Hagyományosan az olaszok nagy körben szeretik fogadni az új esztendőt, rokonokat, barátokat hívnak, és nagy társaságban töltik a szilvesztert. Az olaszok az újévet makarónival és spagettivel köszöntik, ugyanis úgy tartják, hogy a hosszú tésztából készült ételek fogyasztásától hosszú és egészséges életük lesz. Szilveszter éjjelén a szerelmet kereső szingli nők és férfiak babonából piros fehérneműt hordanak, ezzel szeretnék biztosítani, hogy az újévben szerelemre leljenek. http://kitekinto.hu/europa/2008/12/31/hogyan_szilvesztereznek_az_olaszok http://www.life.hu/horoszkop/20111219-ujevi-babonak-es-szokasok-a-vilag-minden-tajarol.html Japán 1873 előtt Japánban a kínai naptár szerint tavasszal ünnepelték az újévet, azonban ott is áttértek a Gergely naptárra, így az újévet már náluk is január elsejétől számítják. A japán kultúrában december második fele a dolgok rendbe hozásának az időszaka, a régi dolgokat még az óévben le kell zárni. Ilyenkor rendezik adósságaikat, megadják a kölcsöneiket. Megkezdődik az ilyenkor szokásos nagytakarítás is, hogy az újévet megtisztulva fogadhassák. Hagyomány az ilyenkor szokásos díszítés, a kadomatsu felállítása. A bejárat elé két fenyőből, és bambuszból készült díszt állítanak. A fenyő a hosszú élet jelképe, a három különböző bambusz az eget, az emberiséget és a földet szimbolizálja. A kadomatsu üdvözli az újév szellemét, amit januárban a dísz elégetésével szabadon engednek. Dzsoja no kane a neve annak a rituálénak, ami a buddhista templomokban szokásos. Éjfélkor 108-szor megkondítják a harangot, ez a 108 földi vágyat jelképezi, ami a megvilágosodást gátolja. A harangok ezeket űzik el, hogy az emberek tiszta lélekkel tudjanak belépni az újévbe. http://www.japanspecialista.hu/2013/12/23/japan-ujev/ BOLDOG ÚJ VET MINDENKINEK! Szabó Dorottya
|
Archívum
March 2024
|