Volt egyszer egy fiú és egy lány. Mindenki tudta, hogy ők ketten szeretik egymást, de féltek bevallani. Ballagó diákok voltak az iskolában. Mindketten más egyetemen folytatták tanulmányikat és azt hitték itt a vége a történetüknek. Évekkel később találkoztak egy osztálytalálkozón. A lány még mindig szerette a fiút, de nem akarta elmondani neki. Egész éjjel beszélgettek. Mindent elmondtak egymásnak az évekről, ami kimaradt. Önfeledten nevettek, mesélték egymásnak rosszabbnál rosszabb történeteiket. Sok emléket felidéztek. A lány készült elmondani, hogy ő még mindig szereti a fiút, de hirtelen a fiú barátnője jelent meg, mintha meghallotta volna a lány gondolatait. A lány majdnem elsírta magát, de visszatartotta, mert tudta, hogy a fiú boldog. Rámosolygott a barátnőre és bemutatkozott, mint a fiú legjobb barátja. A fiúnak valamiért fájt, hogy a lány csak a legjobb barátjának nevezte őt, viszont figyelmen kívül hagyta. A barátnő elrángatta a fiút, mondván, be akarja őt mutatni valaki fontosnak. A lány szíve majd összetört. A barátai (volt osztálytársai) próbálták marasztalni, hogy még nem ért véget az esemény és ne törődjön velük. A lány viszont makacs volt és hajthatatlan. Összepakolta a dolgait, amiket magával vitt és elment, bármennyire is ellenkeztek barátai. A fiú pár perc késéssel látta, hogy a legjobb barátnője eltűnt. Kérdezte a barátait hova lett, de ők csak egy csúnya pillantással jutalmazták meg a fiút. Hívta a lányt milliószor, de csak a hangposta vette fel. A lány hazament és azt gondolta bárcsak ne ment volna.
Vajon itt ér véget a történetük? Írta: Molnár Rózsa
0 Comments
Leave a Reply. |
Archívum
March 2024
|