Miért várnak ennyire a diákok és miért gondolnak rám olyan sokat? Egyszerű a válasz, mégis sokat elmond rólam: MEGNYITOM A HÉTVÉGÉT! Milyen is vagyok én? Fizikailag erős, de mégis fáradt. A hét átvészelése miatt kimerült. A nevem hallatán viszont felüdülés tölt el mindenkit. Olyan jó azt látni és hallani, hogy boldoggá teszek másokat csupán azzal, hogy vagyok. A reggeleim még kínzóak tudnak lenni, a délutánjaim boldogsággal telnek, az estéim pedig egészen mások, olyan felejthetetlen szórakozások. Hamar elmegyek, itt voltam s már itt se vagyok, mint a Nutella: megkezdik és már el is fogyott. Bárcsak lassabban járna az idő, csak kicsit tovább tartanék. Ha akár csak pár pillanattal is hosszabbra nyúlnának a perceim, hogy még több ember szívében lobbantsam fel a remény tüzét a hétvégébe. De… Sajnos nekem ennyi van megszabva, a többi Szombat dolga, elég lesz ez is, hogy visszaadjam azt, amit elvettek Tőletek a többiek… A jó kedvet és a felüdülést! Remélem, mindig várni fogtok, mert nekem Ti vagytok a remény! Soós Veronika
0 Comments
2009 óta egy világnap keretében ünnepelhetjük meg sokunk kedvenc italát, a kávét. Ennek örömére pár érdekességgel szeretnénk megemlékezni erről a jeles napról. 1.) A legtöbb csésze kávé fejenként a skandináv országokban fogy, egy főre vetítve Norvégia vezet, majd Finnország, Svédország és Dánia. 2.) A kőolaj után a kávé a világkereskedelem másik legnagyobb forgalmú terméke. 3.) Törökországban érvényteleníthették a házasságot, ha a férj nem biztosított kellő mennyiségű és minőségű kávét a feleségének. 4.) A kávédarálót egy angol lakatos találta fel, az első kávégépet egy francia alkotta meg, de sorozatban Olaszországban kezdték gyártani. 5.)A kávéra egy kecske bukkant rá a 9. százaban. Hogy egészen pontosak legyünk, egy kecskepásztor, Kaldi volt a felfedező. Észrevette, hogy az állatok furcsán viselkednek, amikor a kávéfáról megeszik a cseresznyét és ő maga is kipróbálta. 6.) Minden évben nagyjából 500 milliárd csésze kávé fogy el a világszerte. 7.) A kávénak mintegy 50 fajtája létezik, ebből kettő, az arabica és a robusta alkotják a kávépiacot, nagyjából háromnegyed-egynegyed arányban. 8.) Nem csak az 1848-as magyar forradalom, de a nagy francia forradalom és az amerikai polgári forradalom is egy-egy kávéházból indult el. 9.) A világ legdrágább kávéja, az Indonéziában termelt Kopi Luwak. Az ínyencség 1 kilójának megvásárlásához 600 Dollárra lenne szükségünk. 10.) A magyar származású Francesco Illy (Illy Ferenc) találta fel a frissen pörkölt kávé illatát és aromáját megőrző vákuum-, azaz légmentes csomagolást. Végül pedig tekintsétek meg, milyen hagyományok szerint fogyasztják az éltető italt más országokban! Remélem kedvet kaptatok egy csésze kávé elfogyasztásához, ezt a napot nagyszerűbben nem is koronázhatnátok meg . ;) Zsiray Barbara
Mindig úgy érzem, hogy nagyon rossz ötlet volt azt mondani, hogy mind a heten – heten mint a gonoszok – egyedül csináljuk végig ugyanazt a monoton dolgot minden héten. Akárki találta ki, kedvem lenne belelökni a kályhába a boszi mellé. Fáradt voltam, nyűgös és a legérdekesebb, hogy még csak nem is azért jöttem ide, mert annyira szerettem volna. Szimplán azért, mert már kellett valami szórakozás, ahogy az elmúlt években mindig eljutottam egy olyan pontra, ahol eldöntöttem, hogy most bizony muszáj valamit kezdenem magammal mert ez a folyamatos vegetálás huszonnégy órában nem tesz jót az idegeimnek. Körbe néztem magam körül: az osztályterem tele volt, a falak csak olyan fehérek voltak, mint a latyakos hó, a padok tele voltak szórva szeméttel, könyvekkel és füzetekkel, kivéve persze azokat, akik még nagyban körmölték a házi feladatot. A többi fiú ökörködött, a lányok azt beszélték, hogy melyik új filmben éppen ki a leghelyesebb srác, én meg a fejemből kinézve, az ablakon át a kinti tájat – már amennyire az iskola udvarának nevezett, itt-ott egy-egy fával megfestett betontengert tájnak lehetett nevezni – és azt vártam, hogy mikor kezd el valami érdekes tini-dráma történni. Mert a diákoknak is csak ez hozott egy kis színt a szürkeségbe, meg az, hogy akik tehetséget éreztek magukban azt szakkörök keretein belül kibontakozhattak. Meg az alkoholizálás hétvégén. Mennyire örültem ilyenkor, hogy nem a nagytesóm vagyok… Szerencsétlennek mindig azzal indult a nap, hogy meghallgathatta, ki, hol és hogyan rúgott be annyira, hogy azt se tudta a végére, hol van. De hát ez Hétfő sorsa, meg az, hogy a pokolba kívánja a társadalom. Nem csodálom, hogy emiatt szinte mindig depressziós és kezd antiszociális lenni… Iskolába járni nem volt a világ legszívmelengetőbb dolga. És ezt nem csak jómagam - aki minden egyes alkalommal egy pacsival váltottam az előttem lévő munkást egy kegyetlen huszonnégy órás műszakra – gondoltam így. Akárhogy is szemléltem ezt az egész helyzetet, arra jutottam, hogy csak a kisgyerekek, akik még nem jártak iskolába, tudnak igazán gondtalanok lenni. Bölcsőde, óvoda vagy az otthon kényelme anyuval, aki vicces és kedves és jó megölelni. De az iskolások… Talán a kis első osztályosok még meg tudták tűrni az iskolát magát és vele együtt engem is, de ahogy idősebbek lettek az emberek és közeledett az érettségi akár sürgetően, akár lassan de biztosan, utálat alakult ki bennük. Na meg az egyetemisták sem kifejezetten kedvelnek engem… Ó, ne haragudjatok. Talán amíg a tanárra és a drámainak tűnő értelmetlen semmire várunk, akár be is mutatkozhatnék. Mindenki ismer, mindenki észre vesz, de elég furcsán néznek rám, a pesszimisták egyenesen ezer pokol lángoló dühével képesek a szemembe nézni, mintha elveszett gyermekeik halálsikolya lenne elrejtve sötét szemeimben, amik minden éjjel visszhangoznak, mikor fütyül a szél. A szemeim alatt karikák sötétlettek attól az alváshiánytól, ami az idők kezdete óta az idők végezetéig elkísér. Ehhez párosult hollófekete hajam és már-már betegesen sápadt bőröm, ami csak még inkább ellenszenvessé tudott tenni pár ember számára. Pedig egyébként személyiségre nem vagyok olyan, mint a sátán. És ezt az optimistábbak még valamennyire látják is. Én egy nagyon anyukás, aranyos személy lennék, csak rám vetül a nagytesóm árnyéka, és ezért egy kicsi jut nekem abból a gyűlöletből, amit általában megkap. Egyébként Kedd vagyok. És most bocsássatok meg, de megjött a tanár. Aki történetesen most kezdett el az egyik lánnyal üvöltözni. ERRE VÁRTAM! Szabó Laura
Középsőnek lenni olyan, mintha láthatatlan lennél. Senkit sem izgat igazán a jelenléted, mindenki csak átnéz rajtad, elmegy melletted, mintha sosem lettél volna ott. Ezzel telik az egész életem. Mintha mindenkinek természetes lenne a jelenlétem, és senki sem akarna foglalkozni velem. Együtt élek a testvéreimmel. Heten vagyunk. Én vagyok az, akinek mindig elfelejtik a születésnapját, én sosem tehetem fel a karácsonyfára a csillagot. Ha felmerül, hogy milyenre fessük a falat, engem valamiért sosem kérdeznek meg. Az én nevem nincs rajta a postaládán. Velem nem foglalkozik senki. Megelégeltem, hogy olyan életet éljek, amelyben láthatatlan vagyok. Úgy gondoltam, ha ennyire nem érdeklek senkit, akkor a hiányom sem fog feltűnni. El akartam hagyni az otthonom, a testvéreimet, a régi szürke életemet. Nem írtam búcsúlevelet, úgy éreztem nem szükséges megmagyaráznom, miért hagyom itt őket. Már fél lábbal kint voltam a kapun, amikor belém hasított egy felismerés, és megtorpantam. A remény halovány szikrája volt csupán. Mi lesz akkor, ha keresnek? Mi lesz, ha sosem tudják meg mi lett velem, és miért mentem el? Úgy gondoltam mégiscsak illene valami kis üzenetet hagynom. Visszafutottam a házba, előkerestem egy cetlit és hagytam egy rövid üzenetet, hogy megértsék távozásom okát. A cetlit beletettem egy kis borítékba, lezártam, és a szobám ajtajára ragasztottam belülről. Elképzeltem, hogy mindenki pánikol, és engem keres. Nem értik hova tűnhettem. Benéznek a szobámba és az ajtón ott az üzenet; az utolsó megmaradt emlék tőlem. Elégedettséggel töltött el a gondolat, hogy egyszer az életben figyelni fognak rám, habár én már nem leszek itt, hogy végignézhessem. Semmi kétség nem maradt bennem. Indulnom kellett. Felszálltam az első buszra ami kivitt a városból és elvitt egészen a szomszédos megyébe, ahol új életet kezdhettem. Kivettem egy kis lakást, állást vállaltam, hogy fizetni tudjam a lakbért, és fenn tudjam tartani magam. Végre egyszer boldognak hittem magam. Egyedül a magam ura voltam. Azonban vak eufóriámban nem vettem észre, hogy új életemben is egy senki vagyok. A munkatársaim ugyanúgy keresztülnéztek rajtam, csak egy köszönésre méltattak, de senki sem vette a fáradtságot, hogy beszédbe elegyedjék velem. Próbáltam kapcsolatokat kiépíteni, de az emberek nem akartak mélyebben megismerni. Én voltam megint Szürke Szerda, az egyszerű, csöndes, átlagkinézetű lány, akit nem vesznek észre, aki mindenhol ott van, de egyedül, aki ha társaságban van, együtt nevet a többiekkel, de nem érti a viccet, akin átnéznek, és nem látnak. Elkezdett hiányozni a régi életem a testvéreim körében. Sosem éreztem magam ennyire magányosnak, elhanyagoltnak az életem során. Egyetlen keserű boldogságom volt: a gondolat, hogy hiányom végre feltűnhetett otthon, és bizonyára már égen-földön engem keres az egész város. Azért ironikus, hogy jelenlétemmel sosem tudtam feltűnést kelteni, csak a hiányommal. Keserű pirula, de úgy döntöttem szörppel veszem be. Egyre jobban befészkelte magát az agyamba az a betegesen kielégítő gondolat, hogy végre sikerült magam körül felhajtást csinálnom. Végre én lehetek a középpontban, eljött az időm a színpadon a ragyogásra. Ez a gondolat éltetett a szürke hétköznapokban, amikor újra elkezdtem visszasüllyedni az önsajnálat mocsarába. Ez volt nekem a kapaszkodó, amely megakadályozta, hogy elsodorjon a középszerűség folyama. Azonban senki sem bírja örökké, hogy önmagát rivaldafénnyel csapja be, aminek nem lehet részese. Többet akartam. Teltek múltak a hetek, hónapok, és én már nem értem be csak a gondolattal, látni akartam a felfordulást, amit kavartam magam körül. Elhatároztam, hogy váratlanul hazaállítok. Elképzeltem, ahogy először mindenki meglepődik, aztán a düh, a szomorúság, az elmúlt hónapok kétségbeesése és a váratlan öröm keveredik az arcokon, és végre rádöbbennek, hogy kár volt eddig semmibe venni engem. Azt akarják majd, hogy maradjak, de én nem adom meg nekik ezt az örömet. Ígérnek majd fűt-fát, hogy mostantól más lesz, hogy mától törődnek velem, és nem felejtik el a születésnapom, és én tehetem fel a karácsonyfára a csillagot, és én dönthetem el milyenre fessék a házat, és az én nevemet írják a postaládára, és … És ekkor döbbentem rá, mennyire önző vagyok. Hogy tehettem ezt? Hogy hagyhattam el a testvéreimet, hogy kétségek közt, önmagukat vádolják az eltűnésemért? Pedig nem ők a hibásak. Az egész világnak láthatatlan vagyok. Ez az én rendeltetésem az életben, az örök harmadik kerék, az örök szürke kisegér a sarokban. Nem hibáztathatom őket a saját önsajnálatom miatt. Én nem voltam elég bátor, hogy cselekedjek, hogy változtassak az életemen. Tennem kellett volna azért, hogy saját erőmből kitűnjek. Azzal, hogy megszöktem a leggyávább dolgot követtem, el amit csak tehettem. De talán még nincs késő, hogy helyrehozzam. Elhatároztam, hogy hazaindulok, de már teljesen más ok vezérelt. A lelkem elnehezedett a tehertől, amit szörnyű tettem súlya okozott. Meg akartam szabadulni ettől az érzéstől és megtisztulva hazatérni, és elkezdeni a régi-új életemet. Azt az életet, amelyben végre cselekedhetek, amelyben nem leszek végre Szürke Szerda, és ezt a jelenlétemmel akarom elérni, nem a hiányommal. Egy szó mint száz, hazamentem. … Nagyot dobbant a szívem, amikor befordultam az utcasarkon és megpillantottam az otthonom, amelyet hónapokkal ezelőtt hagytam el. Remegő kézzel nyitottam ki a kaput, és mentem végig a kaviccsal felszórt kis ösvényen a házunkig. Egy örökkévalóságnak éreztem azt az időt, míg eljutottam az ajtóig. Betettem a kulcsot a zárba, elfordítottam, rátettem a kezem az ismerős kilincsre. Lassan beszívtam a levegőt, és lenyomtam, az ajtó kedves nyikorgással üdvözölt, mintha csak azt mondta volna: „Üdv újra otthon”. Beléptem az ajtón, és az üres előszoba fogadott. A nappaliból testvéreim beszélgetése szűrődött ki. Boldog idegességgel futottam a nappali ajtóhoz, útközben még a holmijaimat is ledobtam magamról, és beérve a szobába elkiáltottam magam: „Hazatértem!” Földöntúli boldogságot éreztem, ám ez az érzés rögtön elillant, amikor láttam testvéreim értetlen arcát. - Szia Szerda! Mire fel ez a drámai belépő? – kérdezte Péntek, de aztán rögtön visszafordult Vasárnaphoz, hogy folytassák a csevejt, amit az előbb miattam félbeszakítottak. Mindenki nyugtázta hazatértemet, és már el is felejtették, hogy ott állok, könnybe lábadt szemekkel a nappali ajtajában és próbálom visszafojtani a kitörni készülő sírást. …..Az nem lehet….nem… egyszerűen képtelenség…. Meg kell bizonyosodjak róla…. Felrohantam az emeletre, feltéptem a szobám ajtaját, és bevágtam magam után. Leszakítottam a levelet az ajtóról. A boríték ép volt, és felbontatlan. Szóval senki sem keresett. Észre sem vették, hogy egyáltalán eltűntem. Feltéptem a borítékot, amit már jócskán belepett a por, és ott volt benne a cetli, rajta az üzenetemmel, amit az utolsónak hittem. Kitört belőlem a sírás, a kis papírlap kihullott a kezemből, és kecsesen aláhullva helyet foglalt a padlómon. Két szó állt rajta: „Jelentéktelen vagyok” És ez így is volt. Szabó Dorottya
Csütörtök, aki sohasem mond csütörtököt Ugye, ti is éreztétek már úgy, hogy itt az ideje változtatni pár dolgon az életetekben? Remélem, igennel válaszoltok, vagy legalább bólogattok, mert én mostanában eléggé el vagyok keseredve, úgy érzem, nem végzem megfelelően a munkámat. Milyen illetlen vagyok, be sem mutatkoztam. Tehát, a nevem Csütörtök, a hét negyedik napja vagyok. Lehet, hogy azt gondoljátok egyszerű az élet, ha csak heti egyszer kell bejárnotok dolgozni, de tévedtek, akárcsak én, amiért ezt a foglalkozást választottam. Lehettem volna jogász, orvos, tanár vagy akár cirkuszi bohóc is, de én mégis apám, nagyapám és dédnagyapám életútját követtem, mindegyikük eldobta az álmait – na meg a személyazonosságát -, csak azért, hogy Csütörtökként tevékenykedhessen. Nem is igen vacilláltam, egyszerűen elindultam a már kitaposott úton. Apám arra tanított, hogy hagyjam történni a dolgokat és ne foglalkozzak mások problémáival. Eszerint is cselekedtem, szerdát váltva, hajnalban megnyomtam a „napindító gombot”, este pedig, mikor mindenki nyugovóra tért, lezártam a napomat. A két gombnyomás között az irodán belül azzal tölthettem az időmet, amivel csak akartam… Általában xbox-oztam vagy sorozatot néztem. Egy bíborvörös vészvillogó jelezte, ha valami nem stimmelt a világban, de mivel egyszer sem villant fel a fény, biztosan tudtam, mindent hibátlanul csinálok. Elégedettséggel töltött el a semmittevés ténye. Szeptember első csütörtök reggelén elment az áram. Épp egy Trónok harca rész közepén tartottam, mikor a gépek zaja elhalt. Bosszúsan keltem fel a bőrfotelemből és hirtelen tehetetlennek éreztem magamat, fel-alá mászkáltam, mérlegeltem, mitévő legyek. Elhúztam a függönyt, a sötét gomolyfelhős égbolton villámok cikáztak, esőcseppek homályosították el az ablaküveget. Letekintettem az utcán hömpölygő emberáradatra. Csupa szürkeség, csupa mélabús arc. A buszon a fiatalok üres tekintettel meredtek a mobiljukra, egy hölgy ingerülten rákiabált a pocsolyában tocsogó kisfiára, egy feldúlt öregúr próbálta megzabolázni a működésképtelen esernyőjét az orkán erejű szélben. A látvány egyre csak nyomasztott, reméltem, hogy az ítéletidő elvonulásával minden visszaáll az eredeti kerékvágásba. Melléfogtam, hiába sütött ki a Nap, az emberek ugyanolyan búskomorak maradtak. A tömegben megpillantottam egy barna copfba fogott hajú lányt, aki bíztatóan rámosolygott a mellette álló kockás inges gyámoltalannak tűnő fiúra. A kisugárzása megnyugtatóan hatott rám, de mindez nem tartott tovább két másodpercnél. A mosolyt szóváltás követte, melyből elcsíptem egy foszlányt: „Ne aggódj! Mindjárt péntek!” Bepánikoltam, mi az, hogy mindjárt péntek?! Valaki nincsen megelégedve velem? A nyomasztó érzés borzongásként futott végig a testemen és lelkiismeret furdalást hagyott maga után. Alig vártam, hogy vége legyen a napnak és megérkezzen Péntek. Mielőbb meg akartam tudni, mi ez az egész. Mi az, amit péntek jobban csinál, mit én? Péntek fütyörészve sétált be az ajtón. Barátságosan biccentett, frissnek tűnt, mint mindig, mintha állandó „boldogságburok” venné körül. Az én szemeim rendszerint majdnem leragadtak műszakváltáskor. Köszönni sem hagytam, egyből záporoztatni kezdtem a kérdéseimet. Türelmesen végighallgatott, de egyre értetlenebbül bámult rám. Ezek szerint ő is azt gondolta, hogy az emberek folyton vigyorognak, és nem létezik melankolikus hangulat. Magabiztosan állította: a napján tényleg nem szomorkodik senki. Kezdett elegem lenni az egészből. miért is kezdtem el foglalkozni a földlakókkal? Ha nem lett volna az az áramkimaradás, most nem lennék ekkora pácban… Kíváncsiságom megakadályozta a távozásomat, ezért megkértem Pénteket, hadd maradjak bent vele az irodájában. Azt reméltem tétovázni kezd vagy lebeszél az ötletemről, nehogy kiderüljön, hogy az ő napja sem fest másként. Ehelyett szívélyesen beinvitált a saját felségterületére. Kis híján elakadt a lélegzetem, mintha egy teljesen más világba csöppentem volna. A falak világosak, a tér tágas, a polcon könyvek álltak katonás rendben. Se eldobott csoki papír, se üres chipses zacskó, az asztalon egy gyümölcsös kosár foglalt helyet, de legszembetűnőbbek vészvillogó mellett sorakozó színes gombok voltak. A kapcsolókat különböző feliratokkal látták el, mint például öröm, meglepetés vagy éppen nevetés. Péntek egész nap szemmel tartotta az emberek ténykedéseit, szorgosan futottak a végig az ujjai az egyes gombokon. A fiatalok a buszon önfeledten társalogtak, az egykor dühös anyuka nyalókát vett a kisfiának, az öregúr pedig magvakkal etette az őt körülrajongó madarakat. 00:00 perckor, a nap végeztével, eldöntöttem, hogy megváltozom. Kezdetben nem ment könnyen, teendőim elvégzése állandó koncentrációt igényelt, de erőt merítettem az emberek jó kedvéből, amit nekem köszönhettek. Sikerült kilépnem Péntek árnyékából, akinek egyébként nagyon sokkal tartozom. Szerencsére, már senki sem „Majdnem Péntekként” tart számon. Zsiray Barbara
A nevem Hétfő. Én vagyok a kezdet, közben mégis a vég. Csúnya vagyok, hosszú és nehéz. Borzasztó így élni. Aki csak a nevem hallja, sírva menekül. Menekül vissza a hétvégére, péntek estére, el, messze tőlem. Nem szeretnek. Pusztán a létezésem elég ok a szomorúságra, dühre, haragra. Mérgesek rám. De miért? Mit tettem? Ó,már tudom. Csak vagyok. Befurakszom mindenki életébe. Vészesen közeledek, egy szempillantás alatt ott termek, észre sem veszitek. Bár lennék inkább más. Bárki, csak ne Hétfő. Leginkább Szombat szeretnék lenni... Csupán a név felér ezer mosollyal. Mindenki szereti és áhítattal várja. Milyen varázs ez? Hogyan lehetséges? Szeretném megtapasztalni. És te? Ki szeretnél lenni? Balázs-Piri Zsófia
Folyamatosan ismerkedünk az életünkben. Van amikor könnyebben, van amikor nehezebben, de ez teljesen emberfüggő. Belecsöppenni egy új világba, egy új helyre kerülni nem egy egyszerű dolog az elején, de szépen lassan összeszokik a "banda". Lassan egy hónapja, hogy az Orlay-ba kerültem, az első napom szokatlan volt, de már egyre inkább otthon érzem magam az iskola falai közt. Teljesen más, mint egy általános iskola, mégis azt mondom, sokkal jobb, ha idősebbekkel vagy körbevéve, mint sok kisgyerekkel akik futkosnak körülötted. A 9. egy új élet kezdete mindenkinek, új barátokat ismerhetsz meg, akikkel pár éven át egy kisebb családot alakíthatsz ki. A tanárok motivációval látnak el minket az előttünk álló évekre, a felsőbb évesek pedig segítenek minket, amiben csak tudnak, kérdéseinkkel is bátran fordulhatunk hozzájuk. A kollégiumi beilleszkedés sokkal gyorsabban bonyolódott le, mint az iskolai. Hamarabb megtaláltuk egymással a közös hangot, és egymásra tekintettel vagyunk, Vannak nehezebb és könnyebb napjaink, de a másikra bármikor, bármiben számíthatunk. Már most rengeteg emléket szereztem magamnak, sok új barátot és ismerőst. Talán mindenki attól fél az elején, hogy nem fogja bírni, hogy megakarják majd változtatni. Én is ezektől féltem, de rájöttem, hogy igenis önmagamért szeretnek a barátaim. Soha ne engedd másoknak, hogy megváltoztassanak, mindig legyél önmagad! A beilleszkedés nem nehéz dolog, nagyon jó egy új közösségbe kerülni, és új embereket megismerni. Soós Veronika
Valószínűleg a legtöbb kislány életében volt olyan szakasz, amikor odavolt a Barbie-babákért, fésülgette, öltöztette őket, akár még lakást is rendezett be nekik, és a játékának csak a fantázia szabott határokat. Sajnos ebből a gondtalan, játszással teli időszakból már mind kinőttünk a középiskolára, sőt már bőven előtte, de még így is bennünk él a belső gyermek, amely ha a felszínre tör, visszafoghatatlan vágyat érzünk arra, hogy valamit játsszunk. Persze nem vesszük elő a régi Barbie-nkat és kezdjük el fésülgetni a haját, de így is van lehetőségünk, hogy valami hasonlóval üssük el az időnket, csak felnőttesebb módon. Biztosan sokan ismerik a The Sims nevezetű virtuális életszimulációs játékot, ami ha jobban belegondolunk – alapjaiban - kísértetiesen hasonlít a babázáshoz. A játék adott: Csinálj simeket, válassz nekik ruhát, hajat, költöztesd be őket egy szép házba és irányítsd az életüket. Nem pont ugyanezt csináltad gyerekkorodban? És gyerekes dolog lenne ettől a „simsezés”? Vagy esetleg lányos? Egyáltalán nem. Rengeteg felnőtt ember is aktív élvezője ennek páratlan játéknak, és sokan ezen keresztül találtak rá az önmagukban rejlő kiaknázatlan lehetőségekre. A The Sims nevű játékot az Electronic Arts (EA) forgalmazza, tervezője Will Wright. Az első játék 2000. február 14-én jelent meg, és két év leforgása alatt több mint 6,3 millió példány kelt el. Az alapjátékon kívül a The Sims hét kiegészítővel rendelkezik. Azt hiszem manapság már nem sok embert ismerni a kortársak körében, akik játszottak volna, vagy akár csak ismerték volna a The Sims játékot. Sokkal elterjedtebb még a The Sims 2 nevezetű folytatása, annak ellenére, hogy az eredeti megjelenése után csupán négy évvel került piacra. Ebben már sokkal több lehetőséget kapunk, hogyan irányíssuk simjeinket, valamint a házak építésénél is nagyobb eszköztárral dolgozhatunk. A The Sims 2-nek már 8 kiegészítője jelent meg, ezen kívül még 10 úgy nevezett „Cuccok” csomag, ami a játék szempontjából új opciókat nem tartalmazott, csak tárgyakat, díszeket, bútorokat és ruhákat találhattunk bennük. A játék grafikája látványos fejlődésen ment keresztül az évek során, és a lehetőségeink tárháza is csak növekedett. 2009-ben jelent meg a harmadik nagy dobás, a The Sims 3. Ez a játék is elődeinek alapjára épült, az életszimulációra. Azonban ebben a folytatásban már kinyílik számunkra és simjeink számára a nagyvilág, ugyanis a virtuális karaktereink szabadon mászkálhatnak a városban, amelyből mi is mindent látunk. A napszakok is sokkal realisztikusabbak lettek, már nem egyik pillanatról a másikra lesz este a nappalból. A simek már hangulatjelzőket is kapnak, amik befolyásolják pillanatnyi állapotát, vagy akár hosszabb távon is kihathatnak rájuk. Részletesebb karakterek létrehozására is van lehetőség. A játékban alapból 50 személyiség jegy közül válogathatunk, amelyek alapján simünk kap egy életcélt. Plusz egy korcsoporttal is bővítették még a fejlesztők a The Sims 3-at, a tinédzser és a felnőtt korcsoport között megjelent a fiatal felnőttek csoportja is, amellyel még több időt nyerünk egy adott sim életében. A simek elkészítésénél itt jelent meg először a változatosabb testalkat létrehozásának lehetősége. Simünk már nem csak „vékony” vagy „kövér” lehet, hanem sokkal emberszerűbb alkatokat is létre tudunk hozni vele. Sokkal több kiegészítő található a ruhák között, és megjelent a külön választható lábbeli is, ami a korábbi játékoknál még nem volt elérhető. Azonban személyes véleményem szerint a The Sims 3 simjei kicsit mind „gömbfejűek”, annak ellenére, hogy jóval több lehetőséget kapunk az arc és a test kidolgozására. Másik hátránya szerintem, hogy a házon belül a terek túl sötétek. Próbálták életszerűbbé tenni az árnyékolást, de kicsit talán túllőttek a célon, ha maximumra csavarjuk a fényerőt is kicsit túl sötétnek érzem a belső terek ábrázolását. Ezek ellenére a harmadik folytatás messze sokkal több lehetőséggel kecsegtet, mint elődjei mind a karakteralkotás, mind a házépítés terén. A The Sims játékszéria csúcsán jelenleg a 2014 szeptemberében megjelent The Sims 4 áll, amely még valósághűbbé tette számunkra a játékot. A simek hangulata egyre sokrétűbb, sokkal emberibbé téve ezzel őket, mint eddig valaha voltak. Természetesen ennek megvan a hátulütője is. A gyors hangulatingadozások miatt a játékos azt érezheti, hogy már nem is ő irányítja a simeket, hanem a simek irányítják a játék menetét. Természetesen ez nem ennyire drasztikus, de az tény, hogy virtuális lényeink már sokkal mélyebb személyiséggel és erősebb akarattal rendelkeznek. Emellett a játék textúráját is jelentősen fejlesztették. A grafika és a 3D hatás már valósággal gyönyörű, hasonlít a The Sims 3-hoz, de sikerült nagyjából kiküszöbölniük a túl sötét belső terek problémáját (bár grafikáját tekintve nálam még mindig a The Sims 2 az abszolút kedvenc). Sim-alkotás terén is látványos a fejlődés, a karakterek minden arcvonása és eleme egyénileg változtatható, így még precízebben tudunk új simeket létrehozni. A ruhák még mindig nagyon jók, és lehetőségünk van plusz outfitek létrehozására is. Összességében úgy érzem, hogy a Sim-világban még mindig vannak kiaknázatlan lehetőségek, és bőven van ráció újabb kiegészítő-lemezek és csomagok kihozatalában. A The Sims világa egy olyan páratlan univerzum, ahol kibontakozhat a fantáziánk, és úgy formálhatjuk, irányíthatjuk a dolgok történését és simjeink életét, ahogyan csak akarjuk. Valld be, hogy néha te is vágysz arra, hogy irányíthass! ;) Szabó Dorottya
45 éve hogy piacra került az az ikonikus album, melynek szerzője sajnos már 36 éve nincs közöttünk. A liverpooli zeneszerző, énekes és gitáros komoly hatással volt a rock zenére. Dalai erős tartalommal telítődtek, a mai napig megállják helyüket és valószínűleg sokan már a dallam alapján is felismerik őket. Életében a 9-es szám mágikus szerepet játszott. Sejtitek kiről lehet szó? Top 5 érdekesség John Lennonról#9 John Lennon 1940. október 9-én, egyes adatok alapján 6:30-kor (6+3=9) született Liverpoolban. Bár ez Nagy Britanniát jelent, származása mégis az írekhez vezethető vissza, ugyanis nagyapja és nagyanyja is ír születésű volt. Első otthona a 9 Newcastle Road volt. A Beatles 9 évig működött ezen a néven. A Revolution 9 egy hangmontázs amit Lennon készített. De a lista itt még nem ér véget, a többit itt olvashatjátok.
ImagineLennon szólókarrierjének nem az első albuma volt ez, viszont elmondható, hogy a legsikeresebb. A 10 dal hangulata változó, helyenként szomorú, elgondolkodó, belenyugvó, helyenként pedig fellángoló, haragos esetenként szerelmes vagy épp vidám. Persze, napjainkban azt mondanánk, hogy ezek aztán az igazán retro számok, de ha valaki szereti a zenét, annak ez az album rengeteget tud mesélni. Az „Imagine” korszaka az úgynevezett „fehér korszak” volt Lennon életében. A dal klipjében visszatükröződik mindez, hiszen látható a gyöngyörű fehér zongora, a fehér szoba és az elmaradhatatlan személy, Yoko a szerelme, aki szintén fehér ruhát visel. Őszíntén bevallom már régóta nagy kedvencem ez a dal, teljesen mindegy milyen feldolgozásban hallom, de a mai napig beleborsódzik a hátam.
Balázs ViktóriaHa te is azok népes táborát erősíted, akiknek első dolga reggel a buszon bedugni a fülest, lenémítani a külvilág zajait és elindítani az aktuális kedvenc playlistet, akkor ez a lista neked szól. Hisz az egyetlen dolog, ami kiűzheti az álmot a szemünkből – vagy legalábbis éber álomban tarthat minket-, az a zene. Íme az őszies toplista! 5.) Billy Talent: Fallen leaves A kanadai punk rock banda 2006-ban megjelent dala még a legborúsabb hétfő reggelt is képes feldobni, pedig az nagy kihívás. 4.) Guns ’N’ Roses: Novemeber rain A Guns ’N’ Roses ikonikus alkotása nem tartozik a vidám, könnyed dallamok közé. A klip egy szerelmespár történetét dolgozza fel, bemutatja, hogy egy tündérmese miként válhat rémálommá, avagy az esküvő temetéssé. 3.) Kávészünet: Párizsban járt az ősz A Csillag születik műsorában debütáló duó megzenésített verseikkel vált híressé. Az imént hallható szerzemény Ady Endre egyik legismertebb művének feldolgozása. 2.) Ed Sheeran: Autumn Leaves Ed Sheeran, a maga melankolikus stílusában a sárguló falevelek világába varázsol bennünket. Egy bögre forró teát kortyolgatva nincs is jobb választás ennél. 1.) Green Day: Wake me up when september ends Úgy érzem méltán került a lista élére az amerikai punk együttes klasszikusa. Nem hinném, hogy lenne diák, aki ne értene egyet a dal mondanivalójával és ne kívánná szívből minden egyes reggel, hogy legközelebb szeptember végén kelljen csak felébrednie. Zsiray Barbara
|
Archívum
March 2024
|