Mi a slam poetry?
Életérzés. Előadás. Önkifejezés. Modern. Időtálló. Aktuális. Csak néhány szó, amivel a slam poetry műfaja jellemezhető. A Spoken wordhöz hasonló, mégis más. A költészethez hasonló, mégis más. Majdnem egyszemélyes színház, mégis nagyon eltérő. És egy kicsit mégis mindegyik. „Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető a szöveg és többnyire fejből mondják, színpadi elemekkel tarkítva. Nem színházi előadás, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés” – írják a magyar slammerek nagyjai bemutatkozójukban a www.slampoetry.hu oldalon. A modern, „utcai költészet, utcai versmondás” ez, ahol jó, ha rímel, de nem kötelező égig vinni a rímképleteket. Nyugodtan átvihető spoken word-be, mert szóban üt nagyot és elsőre érthető. Ahol aktuális témákról van szó könnyed hangulatban. Ahol nyitott mikrofonon, vagyis Open Mic-on megmutathatod magad. Ahol nevezhetsz versenyre az előre kiírt témában. A slam egy kifejezési forma, ahol szabadon elmondhatod, hogy ki vagy és mit gondolsz. A slam egy otthon. A slam te vagy, mert megtalálod abban, amit én írok. A slam én vagyok, mert látom magam abban, amit te előadsz. A slam vers, mert rímel. A slam színház, mert előadhatod magad és a „darabodat” úgy, ahogy te akartad átadni a közönségnek. Rövid slam történet A slam poetry történelmét nagyjából az 1980-as évek közepétől számítjuk, bár pontos évszámot senki sem tud mondani (hiába írja a Wikipédia, hogy 1984). Alapító atyjának Marc Smith-t tartják és a „mozgalom” a legendák szerint Chicagoban indult, a Get Me High Lounge-ban. Akkoriban a bárok amúgy is rendelkeztek az úgynevezett „open mic”-kal, azaz nyitott mikrofonnal. Smith egy csavart tett a sima szabadelőadásba, versenyt szervezve az irományok köré. Azóta egy masszív slammer réteg alakult ki világ szerte, így elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb kis hazánkba is betörjön a műfaj. Magyarországon a budapesti Műcsarnok indította el a slam lavinát 2006-os rendezvényével. Egy évre rá újra megrendezésre került a program, immáron külföldi vendégekkel, majd elindultak Budapesten a havi rendszerességgel tartott estek. Így nálunk is kialakult a slam poetry kultúrája, olyannyira, hogy hivatalos országos bajnokságot is tart a közösség. Szombathelyen a műfaj képviselője, művelője és életben tartója a Savaria Slam Poetry, akik fantasztikus hangulatú szabadon látogatható estéket szerveznek. Dolgok, amiket jó, ha tudsz mielőtt meglátogatsz egy slam-estet: • Egy fantasztikus, hihetetlenül kreatív közösséget fogsz találni egy rakás csodálatos emberrel. • Ha valami tetszik – akár szófordulat, hasonlat vagy gondolat – csettints bátran! • A verseny ideje alatt te magad is lehetsz zsűritag, hiszen a választás a helyszínen történik. • A „slammer-simogatás” nem feltétlenül jelenti azt, hogy oda kell lépned és összekócolni valamelyik előadó haját. • Ha azt hallod, hogy „slam-szüzet avatunk”, akkor nem kell késekre, pentagramokra és véráldozatokra gondolni és kirohanni. Csupán annyit jelent, hogy első alkalommal ad elő az illető, legyen az fiú vagy lány. • A slam poetry sokszor a jelenlegi helyzetek kiparodizálására megy enyhe stand-up beütéssel. Rengeteg társadalomkritika és más egyéb fog elhangzani. De találkozhatsz személyes írásokkal, önkritikákkal is. Mi a slam? A slam egyszerre minden és semmi. Szabó Laura
0 Comments
Vannak nehezebb, és vannak könnyebb napjaink az életben. Egyik nap sem lehet ugyan olyan és egyik nap sem lehet egyszerű a számunkra. Minden napnak kell valami olyat tartalmaznia, ami megerősít minket vagy meggyengít. Önbizalmat ad vagy éppen elvesz. Boldoggá vagy szomorúvá tesz. Ez az élet körforgása..... DE minden rossz dolognak van megoldása, gyógyszere.... az idő.
Telnek a napok, olykor lassabban, olykor gyorsabban. A diákok életében a mostani követelményeket nézve, nehezen, fárasztóan múlik el. Követelmények, határidők, igazodások különböző személyekhez, megfelelés. Magánélet iskolán bellül és kívül. Döntés hozatalok. Ez stresszel, idegességgel, önkritikával jár néha. Az idő ezeket a perceket nem fogja visszaadni. Nem fogja meggyógyítani azokat a sebeket, amiket úgy szerzünk, hogy meg akarunk felelni, úgy, hogy magunkat ostromoljuk. Dolgok miatt, amiket nem becsülnek meg mások (persze lehetnek kivételek, amik viszont erősítenek minket). Ott fog maradni egy heg. Ami mindig arra fog emlékeztetni, hogy akkor mi is történt, mit tanulhattál belőle, mit csinálhatsz jobban a jövőre nézve. "Az idő minden sebet begyógyít.." de nem tünteti el. Rajtunk múlik az, hogy is dolgozzuk fel. Mit is tartunk majd kudarcnak, és mit sorolunk a tapasztalatok közé. Mondjuk rá azt, hogy: Igen, ebből tanultam. Soós Veronika. |
Archívum
March 2024
|