Kérlek, nézz körül! Mit látsz? Igaz, hogy nem a nyári zöldet, amit a napsugarak még ragyogóbbá tesznek. Nem fényárt, nem a gyönyörű naplementét a vízparton. Nem…de nézd meg jól, és meglátod a szépséget: a fákon a leveleket, ahogy szép lassan más színbe öltöznek. Az eget, ami hamarabb válik sötétté, de előtte szürkés, barnás színt hoz magával. Nézd meg a szín kavalkádot, amit magammal hozok. Lehet, hogy nem olyan gyönyörűek, mint Nyáré, de akkor is jellegzetesek. Jellemeznek Minket. Azt mondják, egy családban sosem jó, ha vetekedünk egymással, ha hasonlítgatjuk magunkat a másikhoz. Csakhogy nálunk ez már így megy, mióta megszülettünk. Mindegyikünknek más jelentése van. Anyukám, azaz Ősz, az elmúlás jelképévé vált. Nagynéném, Nyár, pedig az örömteli pillanatoké, a bulié, és a jelené. Őket lehet nem zavarja ez, de én Júniust és Júliust annyira nem kedvelem emiatt. Mert ők a vidámak, a ragyogóak, az örömteliek. Én pedig lelombozó vagyok, bús és komor. Mert az elmúlásban valamiért mindenki csak a Nyár temetését, a szabadság végét és az emlékek elásását látja. Az idő elmúltát, Tél közeledtét látják Bennem. Ez nem tetszik nekem! Én nem akarom, hogy ha az emberek rám gondolnak, ez jusson eszükbe. Igen, az elmúlás jelképe vagyok én is, de ez nem feltétlenül rosszat jelent. Ugyanis ha valami véget ér, valami más kezdetét veszi. Miért siratjuk azt, ami elmúlt? Miért nem gondolunk inkább úgy rá, mint egy új fejezetre egy könyvben? Egy tiszta lapra, amivel indíthatunk? Én ezt szeretném jelenteni! Nem valaminek a végét, hanem valami kezdetét! Nem akarok árnyékként élni. Igaz, hogy átvezető vagyok Tél és Nyár között, ugyanis Ősz gyereke vagyok. De nem akarok lelombozó és komor lenni! Én új esély akarok lenni! Szeretném, ha meglátnátok a színeimet és az értékeimet. Mit szóltok, tudtok rám így gondolni?
0 Comments
Leave a Reply. |
Archívum
March 2024
|