Nem vagyok olyan jó, mint a napsütés, talán a közelébe se érek. Ő mosolyt csal mindenki arcára és melegséggel tölti el őket, én pont az ellenkezője volnék: mogorva és hideg. Az emberek bezárkóznak előlem, elfutnak és megijednek, pedig nem akarom őket bántani, csak a ’munkámat’ végzem. Szél süvítésének hangja félelmet hoz magával, a viharos szél, ami én vagyok, csak a rosszat adja másoknak. Ki szeretne engem? Aki mindenkinek elveszi a kedvét és csak a tomboló vihar utáni károkat hagyja maga után? Ha lenyugszom újra minden a régi lesz, vidámság tölti be a vihar utáni csendet. – A Vihar gondolatai. Sokan vagyunk így a mai világban, elfutunk mások elől, mert a zordságot nem tudjuk elviselni, az időjárások, olyanok, mint az emberek személyiségei. Meleg, hideg, zord, süvítő olykor rémisztő és magával ragadó. Mindennek megvan a maga szépsége, adottsága, ami megragad minket és megtaláljuk benne önmagunkat. A viharban, a szélben, napsütésben, hóviharban, esőben… Minden részlet számít a napjainkban, nélkülük már nem lennénk ugyan azok. Velünk jár a vihar és a napsütés is. Lehetünk kitörő vihar vagy szikrázó nap… „A felhőket is szeresd, és gyönyörködj a viharban! Az esőt és a szürke, esővert pocsolyákat is szeresd, mint gyerekkorodban. Emlékszel, hogy szerettél tapickálni bennük anyád bosszúságára? Nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni.” - Müller Péter Soós Veronika
0 Comments
Leave a Reply. |
Archívum
March 2024
|