Orlay-ablak
  • Író klub
    • Vers-tér
  • Hírek
  • Diák Blog
  • 5szögelő
  • KVSZI DÖK
  • Fotósarok
  • Impresszum
  • Sulirádió
  • Gallery

Ady után szabadon

Milyenek a mindennapok? - SZOMBAT

1/10/2016

0 Comments

 
Az utcán sétálok. Késő van, bár fogalmam sincs hány óra lehet. A hideg levegő az arcomba csap, kicsit kiszellőzik tőle a fejem. Segít tisztán gondolkodni. Csodás este, végre iskola és munka nélkül. Minden kötelezettség nélkül, szabadon. Saját akaratom szerint cselekszem. Azt csinálok, amit csak szeretnék, amikor szeretném. A gondolattól felbátorodva hangosan kurjantok és elhatalmasodik rajtam a boldogság. Csodálatos érzés. De nem tart sokáig. Amint a sarkon befordulok, egy görnyedt hátú, hajléktalan férfit látok egyenesen felém közeledni. Kabátja gallérját felhajtotta, sapkáját erősen a szemébe húzta, de látom rajta. Megérzem, hogy készül rá, még mielőtt megtenné. Előránt egy kést a zsebéből, ezzel párhuzamosan magához ránt és a nyakamhoz szorítja az éles pengét. Rossz lóra tett. Túl lassú és a kezem még pont becsúszik a karja és a nyakam közé.Ez persze látszólag semmire sem jó, nekem viszont ennyi elég is. Hátra fejelek és érzem, ahogy betörik az orra, hallom a reccsenést, miközben teljes erőmből ellököm és kifordulok a szorításából. Megbotlik és beüti a fejét. Hallom a koppanást, de felfogni nem tudom. Valószínűleg ki akart rabolni. Nem hibáztatom. Vadi új márkás ruhákba bújtatott bűnöző vagyok. Jó álca. Elrejti ki is vagyok valójában. De én megállíthatatlan vagyok. Sokáig várt rám, de megállítani nem tudott. Amilyen gyorsan jöttem, úgy megyek is. Már itt sem vagyok. Érzem a tekintetét a hátamon és hallom, ahogy lassan felkászálódik. Csalódott. Pénzt remélt és kitudja még mit. De helyette ezt kapta. Tökéletes vagyok, legalábbis annak látszom és ez a legnagyobb hibám. Ragaszkodnak hozzám, szeretnek és nem tudnak elengedni. Akarnak engem. Láthatatlan kéz taszítja őket felém. De hiába. Nem adhatom meg mindenkinek azt, amire csak vágyik. Korlátozottak a képességeim. Számára ez egy pocsék este volt. Azok számára, akiket a szórakozóhelyen hagytam, egy csodás éjszaka. Soha nem érezték még ilyen jól magukat.

​Én is maradni szeretnék. De nem tehetem.
Lejárt az időm.
Legközelebb 7 keserves nap után jövök. Ki fogják bírni.

Te kibírod?
Balázs-Piri Zsófia
Picture
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    March 2018
    February 2018
    January 2018
    December 2017
    November 2017
    October 2017
    September 2017
    August 2017
    July 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    December 2016
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    May 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016
    December 2015
    November 2015
    October 2015
    February 2015
    January 2015

Powered by
  • Író klub
    • Vers-tér
  • Hírek
  • Diák Blog
  • 5szögelő
  • KVSZI DÖK
  • Fotósarok
  • Impresszum
  • Sulirádió
  • Gallery
✕