Avagy, miért utáljuk a hétfőket?!
Ilyenkor teljesen érthető a hisztiroham, ami egészen indulásig eltarthat. Amikor egyik ruha sem áll olyan jól, vagy bedöglik a hajsimító, esetleg a hányingerkeltő reggeli a felsőnkön landol, amit amúgy is fél óra volt kiválasztani a szekrény legaljából. Jó, mindegy, valahogy túl lehet élni, keresünk másik ruhát. Csak hogy ennyi ideje szinte senkinek sincs, így fenáll az elkésés veszélye is. A sminkpalettát vagy négyszer dobja le az ember fél óra alatt, és a szemhéjpúderek darabokra törnek. Pont a legjobbkor, hét elején, korán reggel, amikor még két kávé után is kómásak vagyunk. Beletörődünk a kinézetünkbe, és reménykedünk, hogy senki nem veszi észre, vagy nem tesz rosszalló megjegyzést a külsőnkre.
Az ablak felé fordulunk, és meglátjuk magunkat visszatükröződni a párás üvegen. A látvány még rosszabb, mint amire számítunk. A hajunk úgy összegubancolódott, mintha házirasztát akarnánk készíteni, az arcunk kipirult, és minimális smink hiányában zombinak nézünk ki. Hát jó, ennél rosszabb már úgy sem lehet, gondoljuk naivan. És akkor meglátjuk a következő megállóban tolakodó milliónyi embert. Az arcunkba tolakodnak, a nyakunkba lihegnek, és a lábunkon taposnak. Mindenki nyomorog, de ugyebár "mindig felfér még egy ember". Szíve szerint az ember tombolna, és mindenki másnak megmondaná a magáét, amiért neki hétfő reggel, a buszon, iskolába kell mennie. Az örökkévalóságnak tűnő út végre a végéhez közeledik, de addigra már annyian vesznek körül, hogy isteni csodának tűnik elérni a jelzőgombot, de sikerül, és pár pillanattal később le tudunk szállni. Ismét megfagyunk, ahogy a hűvös, téli levegő körbeölel, besüvít a ruhánk alá és még el sem kezdődött igazán a nap. Borzalmas, végeláthatatlan órákat kell végigülnünk, és muszáj toppon lennünk, különben kapjuk a rosszalló megjegyzéseket, hasonlókat. Egész nap stresszelünk és csak a barátaink nyújtanak egy kis vigaszt, amikor már csordultig tele vagyunk az egésszel. A legrosszabb, hogy ez még csak a hét első napja, és hol van még a péntek, amit mindenki Messiásként vár?! Ezek után, ha valaki megkérdezi tőlem, miért utálom a hétfőket, kérem fogadja el, ha csak mogorván ennyit válaszolok: "Mert hétfő van!" Kellemes hétfőt skacok!
Márti
0 Comments
Leave a Reply. |
Archívum
March 2024
|