2016. december 31. Holnap lesz a szülinapom! Kimondhatatlan izgalom van bennem már egy hete, és nem is tudok másra gondolni, csak arra, hogy enyém lesz a legjobb és legnagyobb buli az évben. Ma este jön minden barátom és ismerősöm, és éjfélkor tűzijátékkal fogjuk ünnepelni, hogy megszülettem. Már behűtöttem a pezsgőket, elraktároztam egy ládányi petárdát, és bevásároltam szerpentinből, konfetti ágyúkból, színes parókákból és hangos trombitákból. Minden kész van arra, hogy tökéletes legyen a holnapi nap. Elvégre mindenki ezt várja el tőlem. Egy tökéletes estét. Lehet, hogy túl nagyok az emberek elvárásai, de nekem fix meggyőződésem, hogy sikerül felejthetetlenné tennem nekik ezt az éjjelt. Nem árultam el senkinek, de írtam egy listát. Egy listát azokról a dolgokról, amiket ezek után máshogy szeretnék csinálni. Olyan érzésem van, mintha a holnapi nappal újjászületnék. Egy új ember lesz belőlem. Egy jobb ember, aki képes véghezvinni a terveit, aki előtt vannak célok. A listám így szól:
2017. január 1. Talán nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy mindenki eltervezte, de összességében nem volt rossz. A tökéletessel nem vetekszik, de határozottan jónak mondható az elmúlt este. Mondjuk a vendégek zöme másnapos fejfájással küszködve, esetleg egy árokban pihengetve biztosan nem tud sok jót mondani az estéről. De szerintem jó volt. Hát nem olyan, mint amilyet akartam volna…. de nem rossz. De nem számít! Én még reménykedem, hogy a listámat be tudom tartani. Ma azzal kezdtem a napot, hogy a bulim romjait feltakarítottam, és csillogóvá varázsoltam a házat. Jó hát reggeli címén nem éppen az egészséges táplálkozás mintapéldáját követtem, mert csak megettem a maradék kajákat amik tegnapról maradtak, de holnaptól tényleg elkezdek egészségesen étkezni. Még edzettem is! Jó nem túl sokat, de akkor is, végigcsináltam egy félórás itthoni edzésprogramot, szóval most büszke vagyok magamra. Úgy érzem, tudom tartani magam a fogadottakhoz! 2017. január 3. Mindenki az én bulimról beszél! Ez olyan fantasztikus érzés! Bár én nem éreztem annyira jónak, de ezek szerint a többiek igen. Az egész város azt sutyorogja, micsoda házigazda vagyok! Jövőre kétszer ilyen jót kell tartanom. Már előre várom, majd arról miket fognak mondani. A listámmal is haladok. Ma például elvittem a használt ruháimat egy segélyszervezetnek. Amikor bevásároltam, vettem egy csomó biokaját, meg zöldségeket, meg minden izét amiből valami rendeset lehet főzni. És semmi felesleges hülyeségre nem költöttem. Igaz, ma még nem edzettem, de mivel tegnap, meg tegnapelőtt megtettem, úgy érzem, megengedhetem magamnak ezt a kis pihenőnapot. Legalább több időm lesz azzal a rajzzal foglalkozni, amibe tegnap belekezdtem. Nagyon kiegyensúlyozottnak érzem magam a listámtól J. 2017. január 9. Hát a mai nap egy rémálom volt… Durván összekaptam az egyik kollégámmal, akivel együtt dolgozunk egy projekten, mert a rám eső részét még nem kezdtem el megcsinálni, pedig alig pár napom maradt rá. Tudom, hogy megfogadtam, hogy nem hagyok semmit az utolsó pillanatra, de annyira lefoglalt, hogy mindent betartsak – rendben tartsam a házat, főzzek, sportoljak… stb. – hogy erről meg elfeledkeztem. De nem baj. Ma elmegyek futni, utána hazajövök és elkezdem a munkát. ui: Annak viszont örültem, hogy páran még mindig emlegették a bulimat :D J. 2017. január 15. Már négy napja, hogy nem sportoltam semmit, de még egy almát se ettem. Jó… hát az elmúlt héten nem nagyon tudtam betartani a magam elé kitűzött célokat, de ez úgyis csak egy kis hullámvölgy. Holnaptól folytatom azt az új életemet, amit élni akarok. 2017. január 23. Mindenki elfelejtette már a bulimat. Valaki már arra sem emlékszik hogy ott volt. Nem számít, nem ekörül forog az életem, csak jó érzés lett volna, ha valami maradandót adhatok... A listát csak ímmel-ámmal tudom betartani. Ma például átkísértem egy idős nénit a zebrán. Tudom, nem nagy dolog, de legalább kipipálhattam a „Többet segíteni másokon” tételt mára. Meg ettem egy almát is. Najó…igaz, hogy egy gyorskajamaradékból képződött kupac alatt találtam, ami már napok óta a nappali padlóján hever. De hétvégén tuti elpakolok. Csak kicsit most összesűrűsödtek a dolgok a munkában, így nem volt időm főzni se, de ez tudom, hogy csak átmeneti… 2017. január 31. Rájöttem. Nem átmeneti. Ez vagyok én, és ez az életem. Mindenki azt hiszi, hogy újrakezdheti, és kiléphet önmagából, egy teljesen más emberré válhat, és egy olyan életet élhet, amilyenről mindig álmodik. Amiben van ideje törődni magával, van ideje törődni másokkal, és békében élni, tud hódolni a hobbijának, mindent időben el tud végezni. Mindenki ezzel csapja be magát. De tudjátok mi az igazság? Attól főleg nem leszünk boldogok, ha betarthatatlan célokat tűzünk ki magunk elé. Természetes, hogy jobbá akarunk válni, de az erre való törekvés egy folyamat, és nem egy egy nap alatt bekövetkezett csoda. Túl sok mindent vártam el ettől a dátumtól. Túl sok mindent vártam el magamtól. Csak azt kívánom, hogy mások ne essenek ugyanebbe a hibába. Szabó Dorottya
0 Comments
Leave a Reply. |
Archívum
March 2024
|