Abban az esetben, ha most az érettségi vagy az SZKTV eredményéről írnék valószínűleg sokan nem olvasnák ezt a blogbejegyzést. Azt hiszem a cím sok mindent elárul, főként azt, hogy én magam is a Tv-t bámultam tegnap este és vártam, hogy kinek az álma fog beteljesedni. Rengeteg tehetségkutató műsort végignéztem már az elmúlt években, amerikait, britet, németet és természetesen magyart is. Sokszor fogadásokat köthettem és nyerhettem volna, mivel tiszta pontossággal meg tudtam mondani ki lesz a nyertes. Viszont a Rising Star nos, ugyanebbe a kategóriába tartozik. A döntős énekesek egytől egyig ott voltak az én tippjeim közt már az élő műsor kezdetétől fogva. Most pedig jöhet a kérdés, miért is tűnik olyan különlegesnek mindez? Azért, mert a nézők által megszavazott bizalom, a rajongás, a szeretet mind mind kevés ahhoz, hogy az az illető aki ott áll a színpadon bízzon önmagában. Egy fal mögött énekelni, körülbelül olyan, mint amikor a szobádban dalolsz és csak titkon reménykedsz abban, hogy valaki meghallja és közli veled a tényt, hogy az amit csinálsz, azt igenis jól csinálod. Tehát ez az amit a Rising Star mutattok nekünk. Azok az énekesek akikért rajongunk, tízezreket kifizetünk, hogy láthassuk és hallhassuk élőben, ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk. Félnek, izgulnak, töprengnek, elpirulnak, izzadnak, dadognak, zavarba jönnek és még sorolhatnám, minden amit te, a legjobb barátnőd/barátod, a legnagyobb ellenséged, a tanárok vagy bárki átél. Mira és Norbi útja a döntőig eszméletlen volt, szinte már filmbe illő (gondoljuk mi). Ha jobban belegondoltok veletek is ugyanez történik mindennap, csak annyi különbséggel, hogy a filmekben nem látod a történéseket percről percre, napról napra, viszont magad esetében igen, hiszen nem tudsz kilépni magadból, hogy megnézz néhány másik "szereplőt" majd pedig visszaugorj. Hányan vagyunk úgy, mint Norbi, szinte egyik kudarcot a másik éri, már teljesen összetörve, kucorgunk a sötét sarokban lelkünk mélyén, és ilyenkor jön a filmekben valaki vagy valami, ami megmutatja a kiutat és minden jól alakult a továbbiakban. Ez az életben egy picit másként történik, mindez a valaki vagy valami te vagy és benned játszódik le. Kicsit a versenyről is írva, meg kell hagyni, hogy ritkán láthatunk ilyen izgalmat. Egy döntőn belül egy majdnem döntetlen és egy döntetlen helyzet alakul ki. Hogy mi?? Létezik ilyen? Nos, ezek szerint igen. Csodálatos, hogy konkrétan a közönség szinte egyformán tehetséges, szerethető énekesnek tartja Mirát és Norbit. Igazából személy szerint én sem tudtam dönteni. Gyönyörű hang, eszméletlen tehetség mindkettőjüknél jelen van. Remélem sokat hallunk még felőlük az következő 50 évben :D Kedvenc előadásaim: Várhegyi Lucas Palmira Czibi Norbert
0 Comments
Leave a Reply. |
Archívum
March 2024
|