A nevem Hétfő. Én vagyok a kezdet, közben mégis a vég. Csúnya vagyok, hosszú és nehéz. Borzasztó így élni. Aki csak a nevem hallja, sírva menekül. Menekül vissza a hétvégére, péntek estére, el, messze tőlem. Nem szeretnek. Pusztán a létezésem elég ok a szomorúságra, dühre, haragra. Mérgesek rám. De miért? Mit tettem? Ó,már tudom. Csak vagyok. Befurakszom mindenki életébe. Vészesen közeledek, egy szempillantás alatt ott termek, észre sem veszitek. Bár lennék inkább más. Bárki, csak ne Hétfő. Leginkább Szombat szeretnék lenni... Csupán a név felér ezer mosollyal. Mindenki szereti és áhítattal várja. Milyen varázs ez? Hogyan lehetséges? Szeretném megtapasztalni. És te? Ki szeretnél lenni? Balázs-Piri Zsófia
0 Comments
Leave a Reply. |
Archívum
March 2024
|