Szomorú vagyok. Én vagyok az, akit mindenki siettet. Akit senki sem vár. Akit senki nem él meg, és nem vesz figyelembe.
Május vagyok. Ki mire gondol, ha meghallja a nevem? Hadd találgassak! „Legyen már végre nyár, semmi értelme ennek a hónapnak.” „Mindjárt nyár, alig várom, hogy Június legyen!” „Érettségizem. Ez a hónap szívás lesz.” Ti mit gondolnátok, ha ezt hallanátok? Mert én nem érzem ettől jól magam. Igen, én vagyok Június előtt, mégis mindig mögötte érzem magam. Pedig én sem vagyok rossz. Sok napsütést hozok, szinte már nyári időt, amikor végre kivirulhattok, mert valljuk be, Április szeszélyesebb, mint én, és Március is hidegebb. Igen, bevallom, néha én is esőzöm. De azért, mert amikor esik az eső, én is hullatom könnyeimet. Azt akarom, hogy kicsit kapjatok észbe, hogy én ÉN vagyok, itt vagyok, és nem fogok előbb elmenni. Én még nem akarom Júniust, se a nyarat. Ezért önmagamat adom. Amihez hozzátartozik ugyan az érettségi stressz, és a fáradtság is, de az első napom egy nagy mulatság: a majális. A gyermeknap is programjaimhoz tartozik, ami azért elég vidám, nem? Kérlek, használjátok ki az időt és éljétek meg az időt, amit nyújtok! Ne akarjatok siettetni, mert nem megyek sehova.
0 Comments
Leave a Reply. |
Archívum
March 2024
|