Szomorú vagyok. Én vagyok az, akit mindenki siettet. Akit senki sem vár. Akit senki nem él meg, és nem vesz figyelembe.
Május vagyok. Ki mire gondol, ha meghallja a nevem? Hadd találgassak! „Legyen már végre nyár, semmi értelme ennek a hónapnak.” „Mindjárt nyár, alig várom, hogy Június legyen!” „Érettségizem. Ez a hónap szívás lesz.” Ti mit gondolnátok, ha ezt hallanátok? Mert én nem érzem ettől jól magam. Igen, én vagyok Június előtt, mégis mindig mögötte érzem magam. Pedig én sem vagyok rossz. Sok napsütést hozok, szinte már nyári időt, amikor végre kivirulhattok, mert valljuk be, Április szeszélyesebb, mint én, és Március is hidegebb. Igen, bevallom, néha én is esőzöm. De azért, mert amikor esik az eső, én is hullatom könnyeimet. Azt akarom, hogy kicsit kapjatok észbe, hogy én ÉN vagyok, itt vagyok, és nem fogok előbb elmenni. Én még nem akarom Júniust, se a nyarat. Ezért önmagamat adom. Amihez hozzátartozik ugyan az érettségi stressz, és a fáradtság is, de az első napom egy nagy mulatság: a majális. A gyermeknap is programjaimhoz tartozik, ami azért elég vidám, nem? Kérlek, használjátok ki az időt és éljétek meg az időt, amit nyújtok! Ne akarjatok siettetni, mert nem megyek sehova.
0 Comments
Részben ennek a sorozatnak nézése közben jöttem rá, hogy mennyi mindent adhat nekünk egy sorozat. Minden nap nézzük, izgatottan várjuk, hogy kedvenc karaktereinket újra lássuk és belecsöppenjünk az ő életükbe.
Ez a sorozat melegekről szól. Tudom, mire gondolnak sokan. És először én is erre gondoltam. Két fiú csókolózik és én azt nézzem? Sőt, akár többet is. Még mit nem? De elkezdtem nézni. És be kell valljam, sosem bántam meg. Nem azt mondom, hogy nincsenek benne tipikus klisék, de nem olyan elrugaszkodott. A szereplők élete tényleg olyan, amilyen bármely emberé lehetne. Teljesen nyersen mond el mindent, egy pofon az embernek a valóságról, pedig talán valaki pont azért nézne sorozatot, hogy meneküljön előle. Rengeteg fontos kérdést vetnek fel és válaszolnak meg a sorozatban, csomó izgalmas és érdekes karakterrel. Az egyik főszereplőnk például nem hisz a szerelemben. Totálisan elítéli, csak egy kifogásnak tartja a szexhez. Nyers, határozott, karakteres. És mégis… a történet végére megtapasztalja, milyen igazából szeretni. De addig hosszú az út. A másik főszereplőnk egy kedves, aranyos, fiatal srác, aki éppen felfedezi önmagát. Bekerül egy olyan közösségbe, ahova tartozik, ám először mégsem fogadják el. Azonban saját maga elfogadja magát, és igencsak kitartó. Rájön, hogy meleg. Az első rettentően fontos dolog a sorozatban: az ember elfogadja önmagát olyannak, amilyen. Sokaknak nem sikerül. Ehhez a kérdéskörhöz pedig idéznék a sorozatból. Brian, az egyik főszereplő mindig azt mondja, ha arról kérdezik, meleg-e: „Igen, de hacsak nem te fekszel alattam, semmi közöd hozzá”. Ezzel totál egyet tudok érteni. Nem tudom felfogni, amikor gyűlölködést hallok, ha mondjuk egy meleg pár csókolózik az utcán. Mert szerintem az se igazán gusztusos, ha egy hetero pár nyalizik egy padon. Fontos szereplők még két leszbikus lány, akik gyermeket vállalnak. Nem is egyet. A történet során sokszor boncolgatják kettejük kapcsolatát és a gyereknevelést, na meg a nem biológiai szülő jogait, vagyis nem jogait. A szülőkről még annyit, hogy a sorozatban van egy apa, aki kitagadja fiát, azért, mert olyan, amilyen. És van egy másik anyuka, aki támogatja és segíti fiát. Meg kell említenem még azt is, hogy szerepel benne egy fiú, akit az anyja, az ANYJA kényszerít prostitúcióra. A fiút befogadja egy melegpár, és amikor az anya pert indít, a bíróság a fiút a meleg családnak ítéli. A sorozat majdnem minden oldalát megmutatja annak, ha az ember „más”. Szerepel benne a túlzás is, a Pride formájában és egyéb mellékszereplőkkel mutatja be a szélsőségeket. Van olyan rész is, amikor az egyikük „meg akar tisztulni”. Nem akarja elfogadni szexuális identitását, és egy kurzussal akarja „leszoktatni” magát. Árnyalakként bemutatják az AIDS-et is. Több ilyen karaktert is behoznak, az egyikük könyvet ír betegségéről. A fiatal srácon keresztül végigkísérhetjük, milyen nehéz, ha felfedezed, hogy más vagy. Alapból ijesztő lehet, de ha megtudják a szüleid, vagy épp az iskolában szivatnak vele, esetleg apád kitagad, nem könnyíti meg a helyzetet. Az iskolai bántalmazáson kívül máshogy is bemutatták a melegeket érintő bántalmazásokat: az utcán elvertek egy meleget, többen is félnek attól, hogy ha kiderül kihez vonzódnak, kirúgják őket, és egy bombatámadás is ér egy ismert meleg szórakozóhelyet. Igaz ugyan, hogy szereplőinknek kijut a boldogságból is, de azért még valósághűbbé teszi, hogy a befejezés nem happy end. Brian, aki nem hitt a szerelemben, aki soha nem törődik senkivel, eljut arra a pontra, hogy megházasodjon. És Justin, aki elfogadja önmagát, aki mindvégig küzdött a szerelemért, és aki hozzá akart menni… otthagyja az esküvő előtt. Közös megbeszélés alapján, lelép a városból, hogy a karrierjét építse. Nagy hatással volt rám a sorozat, rengeteget tanultam belőle: toleranciát, kitartást, azt, hogy éljek a mának. Ha belegondolunk, nem is különbözünk tőlük. Ők is, mint minden ember, csak boldogságra vágynak. Egy idézettel búcsúzom, amit nagyon szerettem a sorozatban: „Ha az egyik lábad a múltban, a másik pedig a jövőben van, a mára csak szarsz.” Több, mint 4 milliárd éve létezem. Vizek, hegyek, vulkánok, legelők, réteg, esőerdők és síkságok alkotnak engem. Hihetetlenül sokszínű és befogadó vagyok. Rengeteg élőlénynek adok otthont, köztük nektek is, embereknek. Körülbelül 6 millió éve léteztek. Alig ismertek engem, nemhogy más világokat. Mégis, azt hiszitek uraltok engem. Pedig itt minden az enyém: az én folyóm, az én erdőm, az én talajom. Én nem függök tőletek, ti viszont függtök tőlem. Ha mérgeztek, szennyeztek, pusztítotok, arra válaszolni fogok. Én túl fogom élni, ti viszont nem. Szükségetek van rám, ha tovább szeretnétek élni. És nem csak ti, más, milliónyi faj, akik felett nem rendelkezhettek! Ne pusztítsátok az élőhelyeiket, csak hogy nektek kényelmesebb legyen! Nincs jogotok kisajátítani engem! Ne öljetek fajokat, amiket talán még meg sem ismertetek. Óvjatok engem! Megajándékozhatlak titeket a legtisztább vizekkel, a legzöldebb rétekkel. De ehhez segítenetek kell. Védenetek kell engem. És én is védeni foglak titeket. De egyet ne felejtsetek: én létezem nélkületek, ti viszont nem létezhettek nélkülem. Peresznyák Réka
|
Archívum
March 2024
|