Biztosan mindenki ismeri azt az érzést, amikor év vége közeledtével hazamegy az iskolából, kinyitja délután a könyvét, megnézi, mit kell tanulni, és azzal a lendülettel be is csukja. Szegény diákok (és teszem hozzá szegény tanárok is) már mind érzik a nyár szelét, és hatalmas nagy fizikai megpróbáltatás még az utolsó dogákra tanulni. Az embernek már teljesen lemerült az aksi, ami alapból se volt 100%-on, és ráadásul pont a nagy FINISH előtt. Mert azért lássuk be, év vége a legfontosabb része egy tanévnek, amikor megkapod a végső jegyeket mindenből, és ilyenkor mindenki a jobbra hajt. Vagyis mindenki a jobb jegyre akarna hajtani, de a szeptemberi lendület már rég elfogyott. Persze a legtöbb stressz ilyenkor éri a diákokat. A tanárok folyton fenyegetőznek, hogy „már alig van időd javítani kisfiam”, és persze ilyenkor jön az érettségi szünet, a pünkösd, a május elseje, tehát még kevesebb időnk jut javítani. Egy kívülálló azt gondolná, „de hát milyen jó nektek, van egy csomó szünet, fel lehet töltődni, és frissen befutni a célba”. Persze, elméletben. De szegény diák a szünetektől csak még jobban érzi, hogy hamarosan nyár, és még annyit se képes tanulni, mint alaphelyzetben. Az év végi hajrát azonban nem lehet kikerülni. Őrülten bele kell fogni a javításba, az utolsó dogákat is muszáj jól megírni, ha fel kell húznunk kicsit a jegyünket, és persze a bukásra állók is általában ilyenkor kezdenek el kicsit félni, amit egészen eddig nem tettek. Ez a tanároknak is nehéz időszak, mert nincs végtelen idejük, meg kell fontolniuk, hogy a bukásra állót feleltessék, hogy meglegyen a kettes év végén, vagy a jó tanulót, akinek ezen múlik az év végi kitűnő bizonyítványa. Bizonyára nehéz dilemma ez a tanároknak. De ne felejtse el senki, hogy nekünk ugyanolyan nehéz, mindenki ilyenkor akar hirtelen íratni „na még egy utolsót ebben az évben”- címszóval, és a sok „namégegyutolsó” dogából hirtelen összegyűlik egy olyan hét, amikor minden nap írunk valamiből. Igazán remek elfoglaltság a tanulásra koncentrálni (vagy legalábbis próbálni), amikor mindenki kint van a Fő téren és fagyit eszik, te meg a meleg szobádban ülsz a könyvek felett, és azon gondolkozol, hogy hova tudnál menekülni. Mikor bejön a jó idő, akkor meg nem a legkellemesebb negyven fokban ülni az osztályteremben, és a történelem, irodalom, fizika, vagy földrajz szépségein merengeni. Sajnos senki sem úszhatja meg az év végi hajrát, ez alól TE sem vagy kivétel. Gondolj arra, hogy hamarosan vége az egésznek, és június 13-án boldogan rohanhatsz ki az iskolakapun, és otthon olyan mélyre eláshatod minden könyved, hogy legközelebb csak szeptember elsején kelljen velük találkoznod. Sok sikert kívánok mindenkinek az év végi hajrához! Szabó Dorottya
0 Comments
|
Archívum
March 2024
|