0 Comments
Jó szokáshoz híven 2015-ben is megrendezésre került az avató. A rendezés jogát a 10. C nyerte meg, így kilencedikesként mondhatom, hogy a „sorsunk”, a feladatok kiötlése és a szervezés az ő kezükben volt. A hét első napján mi lányok nagyon jót nevettünk, hisz míg mi viszonylag kényelmes focista cuccba öltöztünk, a fiúknak balerinává kellett változniuk. Fehér, vagy nejlonharisnya, fehér trikó és elálló tütü tette ki a fiúk felszerelését, páran a többi osztályban még melltartót is szereztek, amilyet valamilyen módon kitömtek. A nagyszünetben minden osztályból egy lánynak dekáznia kellett az aulában, osztályonként egy fiúnak pedig balettozni kellett a Hattyúk tavára. Szükségtelen mondani, hogy a dekázó lányok sokkal hétköznapibbnak festettek, mint a pink, fehér és fekete tütükben balettozni próbáló fiúk. A keddet már nehézkesebb volt megoldani és túlélni. Nálam például ott kezdődött a probléma, hogy legalább a kötelező felszerelés – tehát a fürdőköpeny, baseball sapka és gumicsizma – egyik darabja négy számmal nagyobb volt, így a gumicsizma majdnem leesett a lábamról minden alkalommal, amikor lépcsőt másztam. Lassan én nevettem a saját szerencsétlenségemen. Az is elég bravúros volt, ahogy kicsit megnéztek minket az Ady téren, mikor meglátták, hogy lábasban cipeljük a könyveinket. Az „Orlay-fesztivál” a kedveskedés napjával folytatódott, mikor is a nagyszünetben a 10. C-nek kedveskedtünk, osztályonként bemutatva, hogy mit találtunk ki eme ’jeles’ napra. Valamint az énekverseny is ezen a napon került megrendezésre, ahol nekem is énekelnem kellett… De megérte, mert büszkén jelenthetem be: a 9. knyC nyerte meg az énekversenyt. Akkor még nem tudtuk, hogy ez mihez vezet… Csütörtökön nem viccelek, ha azt mondom, hogy mi kilencedikesek otthon éreztük magunkat. Pizsamában és mamuszban vagy papucsban kellett tölteni a napot. Ez magában még nem is annyira különleges, hisz a Bolyaiban tartanak pizsamás napot. A fiúk ismételten, ha nem is mind rózsaszínbe, de virágos, nyuszis és egyéb mintákkal díszített pizsiben kellett eltöltsék a napot, tekintve, hogy női pizsamát kellett viselniük. Azoknak a lányoknak, akik minden reggel vasalják a hajukat és sminkelnek, azoknak pedig egy igazán rossz hírt kellett megemészteniük: tilos volt ugyanis a sminkelés és kócos hajjal volt kötelező megjelenni az iskolában. A virágültetésre is ezen a napon került sor. Osztályonként egy darab „beton csodát” kellett beültetnünk és feldíszítenünk az aulában. Végül pedig elérkezett a hét csúcspontja, a péntek. Minden osztálynak más színbe kellett bújnia, az én osztályomnak sárgába. Elég nehezen sikerült sárga nadrágot beszerezni, de végül megoldottuk, bár a munkás gatya vitte a prímet. Délután pedig megkezdődött az őrület. Osztályonként felsorakozva vártuk a kezdést. Dávid Noel beszéde volt maga a megnyitó, és utána megkezdődtek a feladatok. Volt ott Erős Pistával és erős paprikával beborított csoki lyukasra nyalástól elkezdve a békatalpban tojás cipelésen át a csöpögtetős puding evésig. Nem elhanyagolható az igen ’gusztusos’ szendvics sem, mely tartalmazott gumimacikat csak úgy, mint tormát és olajos halat. Mézzel borított arccal pedig nem feltétlenül a legjobb érzés kéz nélkül a lisztbe rejtett rágót keresgetni, de kívülről viccesen festett. Az iskolán kívül is kellett feladatokat csinálni, tojást süttetni vagy ananászlét venni az egyik közeli boltban. De nem akárhogyan! Párosával kellett ezt a roppant nehéz küldetést teljesíteni, és a párok EGY köntösbe bújva mentek el a boltig és jöttek vissza. Természetesen mindkét ’küldetés’ az osztályok egyik mentorának kíséretével történt. A feladatok között az osztályok előadásainak, osztálytáncok megtekintései engedték fújni az éppen nem a színpadon fellépőket. Mindegyik különleges volt a maga módján. Mindenki keményen dolgozott. Az eleje nehéz volt, de ahogyan haladtunk és egyre több lett meg a táncból, egyre jobban csiszolódott és alakult az, hogy milyen lesz a végső kinézete az egésznek, úgy lett egyre könnyebb. Egyre gördülékenyebben mentek a próbák, mikor már végig tudtuk venni az egészet, és nem kellett a közepén megállni, mert valaki nem tudta, mi következik, vagy megakadtunk abban, hogy mit kellene ide betenni. És a végére sikerült egy olyan táncot csinálnunk, ami nekünk is tetszett és amit mi is élveztünk – én személy szerint legalábbis. Ahogy az Orlay-ablak facebook oldalán írták a többiek a közvetítés alatt: a nagymamák menő üzletemberek lettek. A feladatok és az osztálytáncok között volt egy nagyobb szünet is, ahol a WestSide TSE táncosai szórakoztatták az összegyűlt tömeget. Először úgy tekintettem az avatóra, hogy nem lesz jó, hogy csak szívatni fognak minket, azt se tudtam először, hogy hol áll a fejem, rátett erre egy lapáttal az, hogy rögtön őszi szünet után már avató hete volt. De sokkal nagyobb élmény volt, sokkal viccesebb és jobb volt, mint amire számítottam. Az avatót végül a 9.D osztály nyerte! Személy szerint külön köszönet a mentoroknak, a két műsorvezetőnek, és 10. C-nek amiért megszervezték nekünk ezt a felejthetetlen hetet. Szabó Laura
Reggel 7.45-kor focista lányokkal találkozni nem volt annyira meglepő, mint balerina fiúkkal… és akkor esett le a tantusz, hogy a hét végén már pedig avató lesz. Nos ez a hét is eljött, kisgólyáink most bizonyíthatják, hogy igazi orlaysok e! A nagyszüneti feladatok véleményem szerint jól sikerültek. A közönséget viszont szeretnénk megkérni arra, se szemét, se aprópénz dobálással ne fejezzék ki érzéseiket, ugyanis nem a gólyák vagy mi fogjuk helyettük összeszedni, hanem az illetékes elkövetők! Köszönjük!
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ugyanis pár alkalom után már egy jól összeszokott csapatként tudtunk együtt dolgozni, és úgy gondolom, ennek meg is lett a várt eredménye, mivel a Kupán a harmadik helyezést értük el. Mint a csapat legfiatalabb tagja, kissé félve vágtam bele az "ismeretlenbe", de rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem ez alatt az egy nap alatt, és nagyon sokat tudtam finomítani a játékomon is. Bár meg kell mondjam, velem együtt mindenki hullafáradt lett nap végére a folyamatos, feszült koncetrálás és a fizikai megerőltetés miatt, ennek ellenére meccs közben is jókedvűek, pozitívak voltunk. Majd mikor délután, az eredményhirdetéskor nyakunkba akasztották az érmeket, győzelemittas, boldog arccal hallgattuk a nekünk szóló tapsot. Első helyezett lett a Kanizsai Dorottya Gimnázium, második a Nagy Lajos Gimnázium. Egy nagyon jó és eredményes napot tudhattunk magunk mögött, és bár meg kellett küzdenünk a dobogó harmadik helyéért, úgy gondolom, hogy minden tőlünk telhetőt kihoztuk ebből az egészből. Guzmics Márti
|